Olykor észrevétlenül huny ki a lélek utolsó szikrája egy nőből. Minden egyes nap kisminkelve és szép ruhákban lejt végig az utcán, szeméből mégis a meggyötörtség olvasható ki. Bánatos szépség, aki azt várja, szeressen belé valaki. De a legtöbb férfi csak a prédát látja benne, akit csak megkívánni lehet, de szeretni nem szabad.
Az érzelmi prosti sok csalódáson van már túl. Ennek ellenére még mindig vár a nagy szerelemre, ami aztán kiszolgáltatott helyzetbe sodorja. Mikor valaki végre hajlandó őt észrevenni, bármit megtenne és meg is tesz, hogy azt maga mellett tartsa. A férfi lehet akár egy semmirekellő is, ő már csak azt látja, hogy végre valaki hajlandó vele foglalkozni.
A szeretethiány olykor olyan helyzetbe sodor egy nőt, amiért mást, máskor, simán elítélne. Szerelem híján, testi vágyakban próbál a szív hangjaira válaszokat találni, s mikor nem talál mást, csak ürességet, még keserűbbé válik, amiért aztán persze kétségbeesetten kapálózik. Afférokba bonyolódik, önmagát megalázza, hogy a szeretet morzsáját valakitől egy-két órára megkapja. Persze, amiben részesül, minden, csak nem szerelem, de neki ez már valójában édes mindegy, csak az a lényeg, hogy akarja őt valaki.
Vannak, akik annyira akarják a nagy szerelmet, hogy azt bárkiben és bármilyen helyzetben látni vélik. Nagy érzelmeket felvonultató kapcsolatra vágynak, a szerelem mindent elsöprő érzésére és ezért túl messzire mennek. Felkínálják testüket azt remélvén, így majd a férfi képes lesz őket szeretni… Persze az csak kiélvezi azt, amit tálcán adnak oda neki, miközben a nő igyekszik elfojtani érzéki sikolyai mögé szíve valódi kívánságait. 
Eszközzé válik, testi vágyak kielégítésének tárgyává, s a lelke vészcsengőjét próbálja elhallgattatni. Eljátssza az érzéketlent, a szenvtelen játékmestert, miközben a lelke zokog, s egyetlen, mindent elsöprő szerelmet bizonyító ölelésre vágyik. Persze hiába… mert egy férfi az erotikus vágyakat nem keveri össze a szerelemmel. Csak elveszi a jussát, aztán megy tovább, mert neki egy érzelmi prosti nem lehet élete szerelme.
Egy érzelmi prostituált nem ismeri már azt fel, ha egy kapcsolat, csak tisztán testi örömökre épül. Más nőkről egy ilyen helyzetben meg is van a véleménye, de önmagát akkor sem veszi észre. Minden egyes alkalommal úgy szeretkezik, hogy a szívét is odaadja a másiknak, hadd törje össze azzal, hogy az üres lélekkel veszi őt birtokba. Szerelmet keres, ott ahol a másik csak gyönyört lát, és persze ebbe ő egy idő után bele is rokkan.
Érzelmi kapcsolatra vágyik, miközben csak az összegyűrt lepedőt kellene látnia. Becsapja magát és a másikat, mert azt állítja, neki nincsenek érzései. Úgy tesz, mintha csak sexre vágyna, mert tudja, ha mást is mutat, akkor a férfi elmegy tőle. Titkon mégis azt reméli, végül szerelem lesz az egészből, ha elég kitartóan várakozik. Persze hazugságaival önmagát sebzi meg, mert a másik nem veszi észre vívódását. Felnőtt ember egy érzelmi prosti is, ezért elvileg tudnia kellene, hogy ott, ahol érzékiséget ajánl azért, hogy a másik törődjön vele, az csak csereüzlet.
Abból nem szövődik szerelem, csak még nagyobb bánat, na meg egy üres lélek, aki már nem tudja a végére magát sem szeretni. Ezért az érzelmi prosti lyan nő, aki észrevétlenül csinál magából prostituáltat, azzal, hogy kívülről várja, hogy valaki bebizonyítsa neki, hogy ő is szerethető…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: