Gondolkodtál már rajta, hogy miből merítesz önbizalmat? Na és azon, hogy ehhez a motivációd negatív vagy pozitív? Mi hajt az életben? Az anyagi javak, esetleg az Istenben/Buddhában/Krisnában/Jehovában való hited? Vagy a legerősebb motivációd sokkal inkább a bukástól való félelem?
A hit manapság elég kényes kérdés. Egyre több ugyanis a hite vesztett ember, s ezért sokan nem tudják már, mi az, amiből építkezhetnének. Persze mindennek oka valahol ott keresendő, ahol a materiális dolgokkal foglalkozó énünk is dagonyázik. Ma már sokkal több ember foglalkozik azzal, hogy mennyire vastag pénztárcája, mint, hogy hol tart lelke a fejlődésben…
Igaz, azért vannak még olyanok, akik keresik a megoldást érzelmi problémáikra. Nem véletlen, hogy jó ideje nagy mennyiségben el lehet adni spirituális tanokról szóló könyveket például. A baj ezzel csak az, hogy sokan instant eredményeket várnak egy-két könyv elolvasásától.
Azt hiszik, ha elméleti síkon már értik a problémájuk egy részét, akkor már meg is van oldva a gond.
A tanulási szakaszt sokan meg akarják maguknak spórolni (tisztelet a kivételnek). A pszichológusok és pszichiáterek is pontosan ezért olyan felkapottak. Igaz, hamar közlik a pácienssel, hogy nekik nem feladatuk megmondani, hogy mit csinált rosszul és mit kellene másként csinálni. Ahhoz tanulni kell… és ők csak a belátásban tudnak segíteni.
Éppen ezért a pozitív motivációból eredő önbizalom megtalálása és fenntartása, egyszemélyes és létfontosságú feladat. Főként azoknak, akiknek otthon több pofon és szidás járt, mint dicséret. Igaz, ők is megtaláltak a túlélésre az eszközük. Csak az nem tudatosult, hogy nem jó motivációt választottak az önmagukba vetett hitük táplálására.
Van, aki annyira nem jót, hogy azt hiszi, nincs önbizalma. Én is ezt gondoltam, s ezért a kitartásommal és makacsságommal kompenzáltam, az önmagamba vetett hitem hiányát (tudat alatt). Hosszú évekkel később jöttem rá, hogy nem az volt a baj velem, hogy nem volt önbizalmam. Hanem az, hogy azt negatív motivációval párosítottam.
A „csak azért is megmutatom” mentalitás volt az eszközöm, ami ugyan mindig segített a földről felállni és megerősíteni elhatározásomban, de közben sokat görcsöltem az adott helyzeten.
Ha nem pozitív energiák veszik körül a törekvéseinket, mindig ez a helyzet. Ha a harag, az elkeseredettség irányítja tetteink, a bukástól való félelemmel keverve, szabotáljuk az önmagunkba vetett hitünk. Azt gondoljuk, hogy nincs önbizalmunk, miközben addig „hergeljük” magunk, amíg újra neki nem futunk elérésre váró célunknak.
De persze mikor nagy kínkeservesen megvalósul vágyunk, nem tudunk annak örülni…
Van, mikor az ember nem veszi észre, ha révbe ér, mert annyira elfárad a nagy „küzdésbe”. Sokunkat neveltek úgy, hogy csak ha rossz eredményeket értünk el, lettünk azért megszólva, megverve. Ha jó eredményeket értünk el, nem kaptunk dicséretet, az a világ legtermészetesebb dolga volt, tehát szóra sem volt érdemes…S mi ezeket a tanult mintákat visszük tovább egész életünkben.
Ezért vesszük néhányan természetesnek (ha nagy nehezen) elérjük célunk. Ezért nem tudjuk annak sikerét sem megélni. Bezzeg a bukást, a pofont, több napon, héten, hónapon át érezzük és megéljük újra és újra…
Így ösztökéljük magunk (helytelenül) a jobb teljesítmény elérésére anélkül, hogy tudnánk róla.
Az, hogy negatív, vagy motivációból ered e önbizalmunk, fontos kérdés. Már csak azért is, mert mindenki szeretne fejlődni, tudásra szert tenni, és jó eredményeket elérni, hogy büszke lehessen arra, aki és ami. Azok vagyunk, amiként cselekszünk és gondolkodunk. Tehát az, hogy hol tartunk, csak abból fakad, amilyen módon állunk a feladatainkhoz és önmagunkhoz.
A lelki fejlődésnek fokozatai vannak. Nincs gyors eredmény, hosszú ideig kell tenni érte a dolgunk.
A pozitív motiváció csak akkor lehet hatásos, ha átalakítjuk téves meggyőződéseinket. Ha a negatív személetet, cselekvést, pozitív szemlélettel helyettesítjük, s abból építjük fel az önmagunkba vetett hitünk, amit már elértünk az életünkben.
A valódi önbizalom alapja csak valódi eredményekre rakható le. Ehhez pedig fontos, hogy belássuk, mindenkinek vannak eredményei, amelyekre büszke lehet, hogy azokra építve újabb eredményeket könyvelhessen el magának.
Ennek alapja a reális önmagunkra tekintés képessége. Ha ezt tudatosítjuk, többé nem negatív motivációból ered majd önbizalmunk. Rájövünk, hogy igenis vannak dolgok, amelyek csak úgy működőképesek, ha pozitív motivációt társítunk hozzá. Ehhez persze el kell engednünk a múltunk árnyait, amelyek kísértettek ez idáig.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: