Megszakadt szívvel élni

Ha a szív megszakad, az nem gyerekjáték. Mert a képletesnek tűnő mondat előbb vagy utóbb valósággá válik. Sok népi bölcsesség van, amely a szívünkről szól. Egy ideig azt hittem mindez közhely, aztán egy napon rájöttem, hogy koránt sem így van.

Egészen pontosan akkor történt mindez, mikor nagymamám történetét hosszú évek beszélgetéstöredékeiből lassan összeraktam. Elmesélem, hogyan szakadt meg az ő szíve először, aztán másodjára, hogy lássuk és tanuljunk abból, milyen fontos, a szívünk valójában.

Grétinek három fivére és két húga volt. Mindig a fiúk között lebzselt, így azok barátait is jól ismerte kicsi korától kezdve. Volt egy fiú, akivel totyogós koruktól kezdve barátságot ápolt. Aztán ahogy cseperedtek, a barátságból szerelem lett, csakhogy jött a háború és Gréti testvérei és barátja a frontra került.

Szerencsére mind épségben hazaértek, de addigra minden megváltozott otthon. Gréti azt hitte, apja a szűkölködő évek után férjhez adja szerelméhez, ám a háború utáni állapotok, a földek egyesítését sürgette. Így Gréti apja úgy döntött, egy vagyonos fiúhoz kell mennie a lánynak, hogy a két gazdaságból meglehessen élni mindkét családnak rendesen.

Ez pedig azt jelentette, hogy érzelmeit el kellett temetnie, s a család jövőjét kellett előtérbe helyeznie.

Elfogadta a kérőt, és elindult élete legnehezebb 34 éve. Egy férjjel, aki nem dolgozott, s bordélyházba járt, mert persze sem a házasság, sem Gréti nem volt nagyapám szíve vágya. Annyira nem, hogy ignorált otthon (is) minden munkát, s Gréti maga látta el az állatokat (lovat, csirkét, marhát, libát, sertést), na meg a pár hektó saját földet is.

Aztán megszülte első lányát, majd azt a hátára kötette egy vászonpelenka segítségével és ment a földekre dolgozni tovább.

Egy évvel később itt és így folyt el a magzatvize újra. Második lánya úgy döntött, ő a burgonyaföldön akar megszületni. Férje a bordélyházban ütötte agyon az időt, rá nem lehetett számítani. Szerencsére jött Gréti szomszédasszonya, aki rögtön el is szaladt a bábáért, s valakit elszalajtottak az orvoshoz is, de mire az kiért, Gréti már megszült.

Igaz, akkora vérveszteséggel szült meg, hogy úgy tűnt nem éli túl. Ráadásul terhesen volt 45 kg, így még gyengébb volt. Nem tudtak vérátömlesztést csinálni ott a helyszínen sem műszeres vizsgálatra nem került sor, így csak pár nappal később derült ki, hogy Grétinek a szíve megszakadt. Szó szerint, nem átvitt értelemben. Egy verőér a szívében elpattant, s a szívén egy lyuk keletkezett.

A csodával határos módon túlélte ezt, anélkül, hogy bármit is csináltak volna vele, (olyan helyen volt a szakadás, ahol nem lehetett műteni). Így két évvel később hasonló körülmények között, világra hozta apámat is, mert nagyapám addig nem hagyta békén, amíg fiú utódja nem lett.

60 éven keresztül élt egy elpattant verőérrel együtt nagymamám. Azért, mert meg kellett tanulnia érzelmeit eltemetni, s egy olyan férfi mellett élni, akit semmi porcikája nem kívánt. Ebbe szakadt bele szíve, de túlélte. Igaz, olyan áron, hogy sem gyermekei felé, sem más felé nem tudta az érzelmeit többé kimutatni.

Aztán 34 évvel később, mikor felnőttek a gyerekek és megházasodtak, el akart válni. Lányai nem akarták engedni, pedig tudták mennyit szenvedett. Végül csak elköltözött, egy másik városba, hogy új életet kezdjen. S ott szomszédja lett annak a férfinak, akit valaha szeretett.

A férfi persze megnősült, bár csak nagyon későn. Nem is lett gyermeke, s mamámmal sem sokszor láttam beszélni. Egymás mellett élnek a mai napig. Mamám nem ment újra férjhez, csak a családnak él továbbra is…

Három évvel ezelőtt, aztán egyszer csak fáradékony lett. Elvittük orvoshoz, s kiderült a szíve meg akarja adni magát, de még lehet műteni. Senki nem akarta elhinni, hogy egy elpattant érrel szívében élte addig életét. Szegeden a szívsebészeten csodájára jártak a néninek, aki túlélte (sőt, együtt élt 62 évig) azzal, amivel nem lehet, az orvoslás mai állása szerint.

Megműtötték, de a műtét nem hozott eredményt. A szívsebészeten nem mondták meg, de aztán a másik klinikán, ahová vitték lábadozni, elárulták, hogy az állapotát stabilizálták, de a lyuk megmaradt a szívén…

Nem lehet betapasztani, mert már több mint 60 éve hordja ki lábon szíve fájdalmát. Mind átvitt, mind tényleges értelemben ő a legerősebb nő, akit ismerek és szeretek. Igaz, csak mostanra, majdnem 90 éves korára kezd érzelmeket kimutatni újra. Talán a műtét mégis tudott rajta egy kicsit segíteni ily módon.

Igaz, szíve már sosem forr össze. De legalább nem szakad tovább, soha többet.