Micimackó és barátai történeteit mind ismerjük. Képzeletünkben rögtön felrajzolódik a Százholdas Pagony is előttünk, ha A. A Milne klasszikusára gondolunk. Miután egy ennyire népszerű meséről van szó, ezért az íróját is hajlamosak vagyunk csak Micimackó történeteinek kizárólagos megalkotójaként beazonosítani. Pedig Milne írt felnőtteknek is történeteket, s Micimackóról is vannak dolgok, amelyeket nem tud a nagyközönség.
Micimackó tényleg létezett és a Százholdas Pagonyt is valós hely ihlette.
Igen, Micimackó tényleg létezett. Volt a századelőn egy fekete mackó, akit Micinek hívtak, igaz, ő lánymedve volt. Egy Harry Colebourne nevezetű katona találta meg őt a kanadai erdőben magára hagyva bocs korában. Harry gondoskodott róla, nevelte, majd mikor jött az I. világháború, s Angliába lett vezényelve a lovas ezredhez, odaadta Micit a londoni állatkertnek.
Harry és az eredeti Micimackó
Így találkozott Milne és fia először az eredeti Micivel. Robertre, annyira nagy hatással volt a medve, hogy saját plüss mackóját is elnevezte végül Micimackónak. Ezen kívül Nyuszi, Tigris, Füles és Malacka is mind Robert játékai voltak, akikkel valóban sokat játszott Milne kisfia. A Százholdas Pagony is létező hely volt, annyira, hogy Milne és családja az Ashdown Erdő közelében laktak.
Milne mást is írt, mint meséket
Milne matematikát tanult az egyetemen, végül mégis az írás mellett kötött ki. Miután 1903-ban ledoktorált, egy szatírikus lapnál kezdett dolgozni, amelynek címe The Punch volt. Ekkoriban írta meg detektívregényét is, A vörös Ház rejtélye címmel.
1916-ban az I. világháború alatt csatlakozott egy titkos propaganda egységhez. Ekkor már nőtt a háborúellenesek száma és Milnének és társainak az volt a dolguk, hogy a háború mellett állnak ki oly módon, hogy reflektálnak az angol hősiességre és a német „hitványságára”. Milne valójában pacifista volt. De mire vége lett a háborúnak már össze lett állítva a The green book, amely e lelkesítő propaganda szövegeket tartalmazta.
Fia életét megkeserítette a Micimackó megírásával
Robert Gida alakja Milne fia volt. Tudták ezt a rajongók is, s ezáltal Robert sokkal népszerűbb lett, mint az apja. Naponta kapta száz számra a leveket kis rajongóitól. Pláne azután, mikor Milne és fiáról, na meg az eredeti Micimackóról készült fénykép napvilágot látott a sajtóban. Hangfelvétel is készült vele, majd a következő évben 350 meghívást kapott az akkor 8 éves Robert gyerekek zsúrjára. A „Mackó hülyeség” kezdett elharapózni, ahogyan fogalmazott akkor maga Milne. Dalok születtek Micimackóról, s eljött egy pont, mikor beismerte, fiát nem akarta ennyire nagy népszerűségnek kitenni.
Milne fiával
Robert sokszor volt kitéve rossz tréfáknak. Hiába járt bentlakásos iskolába, évekig szekálták lakótársai és iskolatársai azzal, hogy gramofonra rakták hangfelvételei valamelyikét.
Milne élete utolsó éveiben nagyon boldogtalan volt
Milne álma nem az volt, hogy gyermekkönyv íróként vonuljon a történelembe. Az élet ezt hozta mégis számára, s ahhoz képest, hogy Micimackó és barátai mennyire egyszerű és boldog életet éltek a Százholdas Pagonyban, az övé korántsem volt az. Fia ellene fordult, hiszen a nem kívánt népszerűség számára óriási teher volt. Önéletrajzi könyvében azt írja: „Ellopta a nevemet apám és nekem semmit nem hagyott. Csak azt a kétes hírnevet, hogy én az ő fia vagyok. „
Az ihletet adó játékok: Micimackó, Malacka, Füles, Tigris és Kanga
Haragja annyira csillapíthatatlan volt apja iránt, hogy csak ritkán látogatta azt felnőtt korában. Milne szinte teljesen magára maradt Micimackóval és barátaival. 1952-ben agyvérzést is kapott, majd kerekesszékbe kényszerült. Szomorúan és magányosan halt meg négy évvel később a világ legnépszerűbb mesealakjainak megalkotója.
Forrás: bbc.com
Biography.com
cultura.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: