1862. július 2-án Charles Dodgson és három kislány (Alice, Edith és Lorina Lidell) evezős túrára indult. Charles, hogy szórakoztassa a lányokat, mesét talált ki számukra. A mese főhőse egy Alice nevű lány lett, aki hihetetlen kalandokat élt át. Megszületett az Alice Csodaországban című kultikus mese, amelyet Alice Lidell unszolására, Dodgson le is írt a 10 éves kislány számára.
Charles Dodgson, vagy ismertebb nevén Lewis Carroll 1832 január 27-én született Angliában. Harmadikként egy később 11 gyerekessé váló családban. A kis Charles hamar kitűnt írói és matematikai képességével. 20 éves korában felvételt is nyert az Oxford Egyetemre, ahol a matematika mellett irodalmat és fotózást is tanult.
Az egyetemi évei alatt kiderült számára, hogy a kisgyerekekkel érti meg legjobban magát. Így miután ledoktorált, s dékánként kezdett tanítani az egyetemen, logikai játékokat talált ki gyerekek számára. Esszéi jelentek meg, s 1856 után már meglett az írói álneve is. Charles, bár karrierjében szárnyalt, baráti kapcsolataiban nem volt éppen a legsikeresebb.
Félénk természete ellenére, végül sikerült barátságot kötni a Lidell családdal, mert az apa is az egyetemen tanított. Igaz, főként a három kislánnyal értette meg jól magát, akiknek időre-időre meséket talált ki. Olykor fotózta is őket, néha meztelenül is. (A viktoriánus korszakban semmi kivetnivaló nem volt abban, hogy aktfotó készült egy gyermekről, mert a szülő is mindig ott volt a fotózáson). Ennek ellenére a mai napig találgatások vannak arról, hogy Dodgson pedofil volt-e, bár erre semmilyen bizonyíték nincs.
Alice Lidell, Dodgson fotóján
A három kislány közül Alice volt Dodgson kedvence. Ezért aztán mikor a fent említett evezős túrára indultak, nem volt kérdés, hogy a mese főhősének neve, Alice lesz. A mese annyira jól sikerült, hogy Alice követelte az írótól, hogy írja le neki az egészet, hogy bármikor elolvassa. Dodgson teljesítette a kívánságát, s a könyvbe még illusztrációkat is rajzolt, így teljessé téve a mesekönyvet. Mikor kész lett művével megmutatta azt Henry Kingsleynek. Ő pedig szorgalmazta a könyv publikálását, amelyre végül 1865-ben került sor.
A könyv óriási siker lett, s Lewis Carroll neve az egész világon ismert lett. Zsákszámra kapta a rajongói leveleket, s maga Viktória királynő is azt követelte tőle, hogy neki dedikálja második könyvét, amely 1872-ben jelent meg, Alice Tükörországban címmel. E második könyv azonban már sokkal sötétebb és depresszívebb hangulatot árasztott magából. Nem véletlenül, mert ehhez már nem volt köze Alice Lidellnek, mert addigra már Dodgson és a Lidell család között megszakadt a kapcsolat.
Részlet Dodgson könyvéből, amelyet Alice-nek írt
Az első meseregénye megjelenése után ugyanis Dodgsont számtalan vád érte. Az emberek pletykáltak, s folyton összehozták (valamelyik) Lorinával. Hogy mi történt pontosan, egészen 1996-ig nem lehetett semmit tudni. Sokáig az a feltevés élt a köztudatban, hogy Alice-t akarta eljegyezni, s ezért szakadt meg a kapcsolat a családdal. A találgatások oka, hogy Dodgson naplójából 10 oldal hiányzik 1853-1863 közötti időszakból. Egy családtagja azonban megtalált két lapot a naplóból, amelyben Lorináról ír. A kérdés csak az, melyikről? Ugyanis Lorina volt Alice legidősebb nővérének és anyjának neve is. A megtalált naplórészletben csak annyit tudni, hogy Lorináról ír. Egyes források azt állítják, Charles valójában a lányok anyjával ápolt közeli baráti viszonyt.
Akármi is történt, az biztos, hogy érzékeny lelkét a családdal való szakítás megviselte. Bár barátai voltak művészi körökből, intim kapcsolatot valószínűleg nem ápolt senkivel. Helyette írt két matematikai könyvet, majd következett két új meseregény, a Hunting of the Snark és a Gubancmese. 1880-tól aztán a mindig is beteges Dodgson egészsége megromlott. Migrénnel és epilepsziás rohamokkal küzdött. Egyesek szerint a meséjéről elnevezett Alice Csodaországban szindrómában szenvedett ekkor már (de az sem kizárt, hogy már gyermekkora óta küzdött ezzel az akkor még ismeretlen betegséggel).
A betegség tulajdonképpen az érzékelés megváltozásáról szól, amikor hol kisebbnek, hol nagyobbnak érzi magát az ember a tárgyakhoz képest, romlik a hallása, az időérzékelése eltorzul, valamint üldözési mánia és téveszmék zavarhatják meg az elmét, egy rövid időre. Ha mindez igaz, akkor már érthető, hogyan tudott egy olyan mesét kitalálni Dodgson, amelyhez fogható előtte soha senki tolla nyomán nem született.
Egészsége annyira megromlott, hogy nyugdíjba ment 1881-ben végül. Még írt két meseregényt Sylvie and Bruno címmel 1889-ben, majd annak folytatását 1885-ben. Ezek a könyvei már nem tudták elérni az Alice Csodaországban eladási példányszámát. Így Dodgson utolsó éveiben utazásokat tett, Oroszországban, Belgiumban, Franciaországban.
1894. januárjában influenzás lett. Január 14-én halt meg, két héttel születésnapja előtt.
Forrás: Biography.com
victorianweb.org
alice-in-wonderland.net
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: