Weöres Sándort leginkább gyermekversein és mondókáin keresztül ismerjük. Nem véletlenül, hiszen 1949-től elítélték világszemléletéért, s nem engedték, hogy gyermekversein és műfordításain kívül más írásai megjelenjenek. Pedig életművét tanulmányozva láthatjuk, hogy a színes és dallamos verseket alkotó írón túl, létezett egy olyan író is benne, aki sokkal komolyabb és mélyenszántóbb kérdéseket tárgyalt. Elvégre megjárta Észak-Európát, a Távol-Keletet, sőt, az USA-t is, ezzel is bővítvén a világról szerezhető ismereteit.
Mivel esztéta és filozófia szakon diplomázott, nem is állt messze tőle, a lét alapvető kérdéseinek tárgyalása. Kezdve a férfi-nő közötti viszonnyal, az anyag és szellem ellentétének megvitatásán át, egészen a világ helyreállításának mikéntjéig. Magvas gondolatokat fogalmazott meg, fontos igazságokat mondott ki, amelyekért érdemes őt olvasni a felnőtteknek is. Vegyük hát elő magyar irodalmunk egyik legkiemelkedőbb írónk köteteit!
Önismeret
„Az ember akkor lesz ember, ha átvilágítja mélyéig önmagát, s a benső világosságból környezetére sugarat bocsát.”
„Ki minek gondol, az vagyok annak… Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: Te vagy magad, ki e jelet vonja. S vigyázz, hogy fénybe vagy árnyba játszik, Mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.”
„Bontsd szét személyedet és beléd tódul a világ. Bontsd szét a személyeddé vált világot és beléd tódul a teljesség.”
Nő kontra férfi
„ A nő: tetőtől talpig élet
A férfi: nagyképű kísértet. A nőé: mind, mely élő és halott, úgy, amint két-kézzel megfoghatod; a férfié: minderről egy csomó kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó. „
Szerelem
„Keverd a szíved napsugár közé, készíts belőle lángvirágot, s aki a földön, mellén viseli és hevét kibírja, Ő a párod.”
„Boldogok az összekulcsolódó szeretők: úgy kapnak, hogy adnak, s úgy adnak, hogy kapnak; adott és kapott ajándékot itt nem lehet megkülönböztetni, sem adományt, sem zsákmányt. Sebezve sebesülnek és sebesülve sebeznek. Egymás iránti féktelen szomjukban tulajdonképpen vágytalanok: hiszen karjukban tartják a kielégülést, aki éppúgy szomjazik. Dulakodnak, sírnak, haragusznak: de dulakodásuk ölelés, könnyű ékesség, haragjuk szerelem.”
Életbölcsesség
„A szeretet fő-ellensége nem a gyűlölet, hanem az érzelgős jóságoskodás; a hazafiságé nem a haza megtagadása, hanem a méltóságteljes piócaság és handabandázó honmentés; a szerelmi erkölcsé nem a szerelmi erkölcstelenség, hanem a társadalmi tisztesség, mely míg a leplezetlen bujaságot üldözi, százféle korcs bujaságpótlékot kínál.”
Ellenszenv
„A külvilágból se utasíts el semmit; ne gyűlölj, ne irtózz, ne undorodj. Ha valami iránt ellenszenvet érzel, ez annak a jele, hogy nem ismered eléggé. Mind az, ami a világban szenny, csak hozzád való vonatkozásban szenny és nem önmagában; húzódj ki belőle és már nem szenny többé, hanem semleges jelenség.”
Bűn
„A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.”
Szeretet
„Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét. Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: