Gárdonyi Géza írásairól mindig édesapám jut eszembe. Azért, mert ő az, akitől az olvasás szeretetemet örököltem, s azért is, mert ha éppen nem tudott eljutni a könyvtárba, s a családi könyvkészlet darabjait böngészte olvasmány keresés céljából, akkor biztos, hogy előbb vagy utóbb kikötött Gárdonyi Gézánál. Imádta, falta Gárdonyi írásait, amivel engem is megfertőzött. Az egri csillagokat minimum hússzor elolvasta már, s minden bizonnyal még el is fogja párszor. Megértem őt, én is szeretem Gárdonyi Géza munkásságát, ezért is hoztam kedvcsinálónak gondolataiból tízet. Remélve, hogy meghozzák a kedvet ahhoz, hogy elővegyük e remek író műveit újra és újra.
Emberismeretről
“A világ szemében én csak kép vagyok. Egyiknek színes, másiknak árnyék; mindenképp csak annyira fontos, amennyire az ő élete érdekeit szolgálom, mint a citrom vagy a szőnyeg vagy a gyertya vagy egyéb tárgyak, amelyek a boltban megvehetők és használhat után elvethetők.”
“A testi javakba merült ember nem érzi az én-t. Sose mondja: “Én boldog vagyok. Nekem gyönyörűség az életem.” Az én el van benne homályosodva, mint a gyémánt a szemétre került gyűrűben. Azért szenvedünk tehát akaratlanul vagy akarva, hogy a lelkünk tisztuljon, erősödjön.”
“Némelyik ember öltözik bársonyba, selyembe, s rangja, méltósága minden más fölött hordozza, s mégis, mikor vele beszélünk, mindjárt érezzük, hogy őkegyelme csak emberi testben élő állat. Más ember meg öltözik kopott plundrába, jár feslett köntösben és félretaposott saruban, de ha megszólal, mindjárt érezzük, hogy állati testben élő angyal. Némelyik ember akárhány iskolát jár is, akárhány könyvet olvas is, az értelme homályos. Tud szavakat, könyvcímeket, dátumokat, de ha a véleményét kérdezzük, elámulunk az ostobaságán. Másik ember, ha analfabéta is, világos értelmű, jó érzésű. Áldás azoknak, akik vele, mellette élnek.”
Emlékezésről
“Vannak olyan arcok, amelyek úgy megmaradnak bennünk, mint az olajfestmények a falon. Nem változnak.”
Életről
“Mi az emberi élet ezen a földön? Mint fa árnyéka a Duna partján: délelőtt virágos gyepre fordítja a nap; délután sárra. Este elmúlik…”
Lélekről és szeretetről
“A virágot a napfény fejleszti ki, az emberi lelket a szeretet.”
“Ami a szívből jön, a végtelenségből jön, s ami a végtelenségből jön, mindenkinek kincse. A szív művei halhatatlanok.”
Szerelemről
“Mindenkinek megvan a maga társa. Mintha a két lélek egy volt volna, ott, ahonnan minden élet ered, s két testbe osztottan fújták volna alá, hogy itt éljen a földön, ezen a rendetlen csillagon. S a két léleknek keresnie kell egymást. Meg kell találnia egymást, különben örökre hiányzik a szívének a fele. S ha meg nem találja egymást, s nem a maga felével egyesül, holtáig érzi a tévedését, szívének a hiányosságát, csonkaságát.”
A megbocsátás akadályáról
“A szív nem tud addig megbocsátani, míg a sebe vérzik.”
Az időről
“A múlt nem a tied, csak az utána vonul árnyék. A jövő nem a tied, csak az elébed vetődő sugara. Az óra tied. Csupán az óra, amelyben élsz. Ne siess ki belőle.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: