Neked ki a példaképed? Van egyáltalán? Nekem a nagymamám az, bár, ez csak mostanában fogalmazódott meg bennem. Miért pont ő? Azért, mert belátja a hibáit, s tanult azokból. Olyan ember, aki felépített egy értékes életet magának, s, ha le is tért a helyes ösvényről, nem félt szembenézni és felelősséget vállalni azért, amit tett és mondott.
Persze én már nem vagyok mai csirke. Nem hatottak rám a média és photoshop kreálta szépségideálok és celebbé kikiáltott emberek. A mai fiatalság egy részére viszont ők hatnak. Bár túlzás lenne azt állítani, hogy mindre, de van egy réteg, aki azt hiszi valósnak, amit lát a tévében és interneten.
Az, amilyen emberek ma példaképpé válnak a fiatalok számára, igen szomorú jövőképet vetít előre. Többek közt azért is, mert laza lett a megítélésünk az ismert emberekkel szemben. Az Átlag Bélákat azért, még mindig pellengérre állítjuk. A törvény keze is másként csattan olyanon, akinek láttuk az arcát már a tévében, hát akkor a mi megítélésünk, hogyne változott volna?
Lehet szépíteni, de az az igazság, a „neves” emberek valahogyan mindig megússzák kevesebbel, mint az átlagemberek. Pedig, ha valakinek, akkor pont az ismert embereknek kellene jó példával elől járni, elvégre az ő életüket többen ismerik.
Nem akarok neveket mondani, de így is tudja majd mindenki, kikről van szó. Ha nem követjük a bulvárt, akkor is olvastuk a szalagcímeket róluk valamelyik hírportálon. Néha úgy tűnik, azoknak, akiket ismerni vélünk, könnyebben megbocsátunk, mint egy ismeretlen embernek.
Ennek így kell lennie? Biztos ez?
Ismerünk színészeket, akik bedrogozva balesetet okoztak. Az egyik miután pénzbüntetést kapott, „megvilágosodott”, s azóta tartja a szemináriumokat nem kevés pénzért, hogyan lehet kijönni a gödörből. A másik is okozott balesetet, majd megúszta elvonóval. Aztán újra balesetet okozott, felfüggesztett büntetést kapott, megint elvonóra ment, majd újabb balesetet okozott, amiért már hat hónapot ült. Az egészből azért persze profitált is, íratott egy könyvet arról, milyen rossz volt a börtön… Mindkettő példaképe valaminek. Döntsük el, melyik a szimpatikusabb? S melyik bánta meg tényleg, amit tett?
Van nekünk bűnözőnk is, aki embereket rabolt ki, majd a börtönben tovább tanult, könyvet írt, most életéből film készült. Az, hogy tényleg jó útra tért-e, én még ennyire rövid idő alatt nem tudom megítélni. Miután így kiemelték, valószínűleg nem lesz már belőle bűnöző újra. Inkább celebnek áll (tudjuk, meg lehet élni belőle), s ő is hiteles vagy hiteltelten példaképpé válik, döntse el mindenki maga, mit lát benne.
Aztán van nekünk énekesnőnk is, akit egy egész generáció imádott, aztán átverték, s ezért börtönbe került. Megbűnhődött, igaz kiengedték karácsonyra a családjához, (szerintem Átlag Béla ilyen lehetőséget nem szokott kapni, de lehet, hogy tévedek) aztán visszament a börtönbe még egy kicsit. Szegény hölgyet tényleg megviselte a börtön. Most újra ugyanazzal vádolták meg, de erről nagyon hallgatnak épp.
Van rapperünk is, aki a nőket szexuális eszköznek tartja. Pedig van élettársa és gyereke, de azért a tisztelet a nők iránt, még nem született meg benne. Helyett elmondja nekünk rímekben, mire tart egy nőt jónak… Fiatalok tucatjai tudják már betéve a szövegeit, s magukévá is teszik gondolatait e témakörről. Ő azt állítja, az egész csak egy vicc. A kérdés az, hogy tudják-e ezt a fiatalok is?
Vannak hivatalos „celebjeink” is, akik magamutogatásból élnek. Voltak a tévében, láthattuk őket fürödni, enni, szeretkezni. Más teljesítményük nem volt, csak az, hogy szépen kellett kinézniük. Most fellépni járnak falunapokra, kisebb-nagyobb rendezvényekre. Csak az Isten tudja, mit tudnak ők előadni ott, de valamiért ők is példaképek lettek néhány gyerek szemében.
Persze vannak politikusaink is, akik adót csaltak, áron alul jutottak ingatlanokhoz, hazudtak, loptak stb. A fenti celebek bűneit, ők is elkövették. Nem bűnhődnek, ott vannak a posztjukon, sőt, feljebb is emelkednek folyamatosan. Olyan példaképek ők, akik azt mutatják az embereknek, hogy ha van elég pénzünk, hatalmunk és elég ismerős a nevünk, akkor bármit meg lehet úszni.
Példaképek ők mind, akár tetszik, akár nem. Persze nem kötelező egyiküket sem követni, sem foglalkozni velük. Csak az a baj, hogy róluk nap, mint nap látunk, hallunk, olvasunk híreket. Folyamatosan egy olyan nézet felé fordítják figyelmünk, amelyben azt sugallják, hogy ha pénzünk és nevünk van, akkor bármit megtehetünk.
Beszéltem egy csapat fiatallal a minap. A lányok, irreális szépségideálokat kergetnek, a fiúk nem különben. Céljuk, hogy gyorsan gazdagodjanak meg, s legyenek „híresek”. Mikor rákérdeztem mivel akarnak ismertek lenni, csak néztek maguk elé meredten… Persze hála az égnek, vannak még gyerekek, akik tanulni akarnak, hivatásra vágynak és tudásukból akarnak megélni. Nincs minden veszve, csak egy kicsit átmosta néhányuk agyát a média. Rájuk figyelni kellene, s elmagyarázni nekik, hogy „Nem mind arany, ami fénylik.” A külsőségek és a pénz nem olyan fontos, mint az, hogy milyen a lelkünk és mi van a fejünkben.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: