Minden, ami a felszín alatt rejtőzik

Egy szerelem miatt feláldoznád a barátaid? Én nem és normális esetben más sem. Mégis hallunk olyan történeteket, amelyekben tízen, húszon éves barátságok szakadnak meg. Miért gondolják azt némelyek, hogy ha szerelem van, a barátok már nem kellenek? Persze az, hogy társa legyen az embernek fontos dolog. Mindenki a nagy szerelemről és a holtomiglan-holtodiglanra vágyik. Éppen… Tovább »

Kiskorom óta jól tudom érezni magam egyedül (is) a bőrömben. Nem okozott gondot, hogy egyedül játsszam, vagy, hogy egyedül intézzem a dolgaim. Nekem az sohasem fájt, hogy egyedül kell lenni. Nekem az azt jelentette, hogy végre lehetek önmagam, mert úgy nem kell megfelelni olyan elvárásoknak, amelyeket mások akartak rám erőltetni. Igaz, rólam hamar kiderült, hogy… Tovább »

Árnyékot vet a vágy lelkemben, ahogyan mindig a szeretett lény körül kering asztráltestem. Érzem illatát, hallom hangját, látom tekintetét és érzékelem rezdülését. Mikor felkelek, mikor dolgozom, mikor eszem, mikor iszom, mikor a barátaimmal vagyok, mikor aludni térek, sőt még álmomban is ott kavarog bennem. Egész lénye belém költözött, s nem tudok szabadulni tőle. Pedig ő… Tovább »

A karácsony karácsonyfa nélkül nehezen elképzelhető. Már csak az illata miatt is, mert ki ne szeretné a fenyő illatát a lakásban? Persze a tűlevelek hamar elkezdnek szóródni, s kezdődik az akkurátus harc a tűlevelek széjjel hordása ellen. Ráadásul egyre többen gondolkodnak a szokványostól eltérő karácsonyfákban is, mint azt alább láthatjuk. Persze ezek az ötletek főként… Tovább »

A legerősebb emberek nem kiáltják világgá fájdalmuk. Nem rendeznek jeleneteket, nem kérnek mások szánakozó figyelméből, inkább magukban intézik el mindazt, ami lelküket bántja. Hisznek abban, hogy minden okkal történik, ezért az akadályokra mindig kihívásként tekintenek. Persze ez nem jelenti azt, hogy olykor nem kelnek fel szorongással a szívükben az ágyból egy-egy nehezebbnek ígérkező nap reggelén,… Tovább »

A karácsony szép, nyugodt, békés ünnep. Többnyire. Főként akkor már, mikor kész van az ünnepi menüsor, s beszereztük az összes ajándékot. Minden évben már októberben eldöntöm, hogy idén, időben elkezdem a készülődést. Aztán Murphy beszól, utamba áll, s nem engedi, hogy egyszer nyugodtan nézzek az utolsó héten már a hópelyhekre, az ablakomból. Sokan vagyunk, akik… Tovább »

Te miért szégyelled magad? A tested, az arcod, a származásod, a korod, vagy a tudásszinted miatt? Milyen negatív üzenetet cipelsz magaddal, 10, 20, 30, 40 éve? Bele tudsz nézni a tükörbe anélkül, hogy kivetni valót találnál magadban? Képes vagy előítéletek nélkül, szeretettel elfogadni azt, aki vagy? Sokat foglalkozunk a kinézetünkkel, túlságosan is sokat. Többek között… Tovább »

Vannak fejezetek, amelyeket csak nagy sokára lehet lezárni rendesen. Azért, mert nincs benne végszó, elköszönés, vagy magyarázat, amely a megértésen keresztül segíthetné egy kapcsolat elengedését. Van, aki felszívódik, van, aki csak annyit mond, hogy ő minden jót kíván, de részéről vége. Ám az, hogy miért tűnik el, vagy köszön el magyarázat nélkül az illető, az… Tovább »

Karácsony körül mindig furcsa érzések kavarognak bennem. Szüleim már 18 éve elváltak, de ilyenkor évről-évre feltámad bennem egy gondolat, hogyha lehetne egy kívánságom, akkor azt szeretném, hogy anyámmal és apámmal együtt tudjam a karácsonyt ünnepelni. Nem külön-külön, nem rohangálva és bocsánatot kérve, hogy most megyek az egyikhez, aztán a másikhoz, hanem egy helyen ülve és… Tovább »

Menthetetlen könyvrajongó vagyok. Imádom a könyvek illatát, a papírlapok sercegését kezem alatt, ahogy nagy igyekezettel lapozom a könyvet, hogy megtudjam, hogyan folytatódik az utazás, amit a könyv segítségével megtehetek. Nincs könyvesbolt, antikvárium, könyvtár, ami mellett el tudnék sétálni. Táskámban mindig lapul egy könyv, azért, hogy ha valahol várakoznom kell, s egy kis időm van, tudjak… Tovább »

A minap kicsit elcsodálkoztam. Egy neves jogász ugyanis azt állította, hogy „a jog társadalmi igényeket szolgál.” Én nem tudom, hogy ő melyik országban él, de én itt Magyarországon. S szilárd meggyőződésem, hogy a jog, nem a társadalmi igényeket szolgálja, vagy ha igen, akkor nagyon nem jól. Jó, persze én kissé idealista voltam mindig a joggal… Tovább »

Mondhatnám, hogy ilyet még nem éreztem soha. Mondhatnám, hogy még szerelmes sem voltam. Mondhatnám, hogy nem tudok élni tovább melletted. Mondhatnám, hogy mégis a mindenséget jelented nekem. Mondhatnám, hogy szárnyaim nőttek a boldogságtól. Mondhatnám, hogy szeretnék ajkadon csüggeni szavakat formázva. Mondhatnám, hogy miattad váltam jobbá a világ számára. Mondhatnám, hogy illat akarok lenni, melyet beszívsz… Tovább »

Felnézek reátok, anyákra, akik erejüket és szeretetüket latba vetve gondoskodtok gyerekeitekről. Főként reád, aki bár komoly terhet és nehézségeket kaptál az élettől gyermeked betegségével, mégis bátran állsz elébe s küzdesz, mint egy anyatigris. Csodálattal adózom neked, ki gyermekeidet egyedül neveled, mert téged ismerve, már tudom, hogy valóban nincs erősebb és érzőbb, az anyai szívnél. Tisztellek… Tovább »

A japán születésű, de Ausztáliában élő Kayo Yokoyoma üvegbe zárt miniatűr világa káprázatos. Nem különben a technikája, hiszen a miniatűr szobrocskák elkészítése és az üvegek gravírozása különleges „szerszámot” igényel. Kayo a fogászok által is használt, gyémánt fejű fúró segítségével alakítja ki a természeti formákat művein. Fákat gravíroz az üvegek falára, amelyek értelmezésében, a személyiségfejlődés fokozatait… Tovább »

„Furcsa érzés, mikor valaki olyan távozik az élők sorából, akit nem tudsz meggyászolni. Valaki, aki egyébként vér szerinti rokon, az édesanyád, de te csak kétszer találkozták vele, így csak az ismert tettei után tudsz róla képet alkotni.” Anna így kezdte történetét, ami nem is olyan ritka, mint azt hinné az ember. Mert sokakat hagyott el… Tovább »