Minden alkalommal, amikor egy olyan esetről látok szalagcímet, amely kisgyermek bántalmazásáról szól, a kezem ökölbe szorul. Üvölt bennem az ősanya, hogy míg a társadalom egy része azon küzd, hogy lehessen gyereke, a másik része egyáltalán nem fogja fel, milyen csodálatos kincset tudhat magáénak.
Nincs gyermekem még, de éveken át foglalkoztam kicsikkel, s nem tudom feldolgozni agyilag, hogyan tehetnek szülők, nevelő szülők rettenetes dolgokat a gyerekekkel? Hogyan lehet nekik egyáltalán gyerekük, mikor az hétszentség, hogy az, amilyen mentális állapotban vannak, nem egy-két hete kezdődött el náluk és mégsem szólt nekik senki, hogy: „Biztos ezt akarod, jól megfontoltad, amit teszel?”
Tudom, fogy a népesség, kell a gyerek, na de ne mindenáron kelljen már! Nem mindegy, milyen lelkű gyerek nő fel köztünk, mert például az a gyerek, akit már kiskorában szexuálisan bántalmaztak, vertek, vagy mikrohullámú sütőbe tettek – igen, jól olvastad, ilyen is történt már-, egy életre olyan lelki és testi sérülést szenved, amelyet csak nagy sokára lehet majd orvosolni, ha lehet egyáltalán.
Abberált, ideggyenge emberek, nem tudnak nevelni ép és egészséges testű és lelkű gyereket. Ezért ilyenkor mindig az jut eszembe: Ha az autóvezetéshez jogosítvány kell, akkor a gyerekvállaláshoz miért nem kell? Nyílván, nem arra gondolok, hogy akkor most járjon el mindenki tanfolyamra, bár, akinek például nincs leendő nagyszülői segítsége, talán az is jól jönne.
Persze tudom, a legtöbben úgy gondoljuk, ott az ősi késztetés mindenkiben, szóval a vérünkben van a gyereknevelés csínja-bínja, akkor meg minek? Na de ilyen esetek hallatán, mikor vérlázító dolgokat tesznek az emberek gyerekekkel, akkor igenis el kellene gondolkodni legalább egy többlépcsős pszichológiai teszten, amely kiszűri a deviáns embereket és kiállítja a gyereket vállalható emberek közül, mert erre viszont nagy szükség lenne!
Az tudva levő, hogy az értelmi fogyatékkal élők úgy vállalhatnak gyereket, ha az ő hozzátartozóik felelősséget vállalnak értük, őket magukat pedig teszteknek vetik alá, megnézik, hogy mire képesek, el fogják-e tudni látni a feladatukat anélkül, hogy a gyerekeket veszélyeztetnék, akkor felmerül a kérdés: a „normálisokkal” miért nem csináltatnak valamilyen tesztet?
Tudom, biztos lenne, akinek nem tetszene ez a rendszer, de szerintem, ha valaki gyereket akar, akkor az az ő érdeke is, hogy a gyerekét olyan pszichikai állapotban várja, amely a gyerek lelki és testi fejlődését segíti. Arról nem is beszélve, ha egészséges lelkű, akkor megcsinálja és megy tovább a dolgára minden gond nélkül.
Na persze, lehet most jönni azzal, hogy dilettáns vagyok, mit kotyogok bele és igen, igaz. De nem bírom már elolvasni és tudni, hogy mennyi beteg ember „nevel” gyereket, addig, amíg valami katasztrófa nem történik a kicsivel!
Én szeretnék egy olyan világot, ahol a pedofíliát, a családon belüli erőszakot már csak hallomásból ismerjük, vagy már úgy se. Álmodozó vagyok? Lehet! De én akkor is megfontolás tárgyával tenném, hogy legyen egy többlépcsős pszichológiai teszt, amely kiszűri és időközönként felméri a gyerek megszületése után is a szülőket, nevelőket, hogy a kicsik biztonságban legyenek!
Ez mind szép és jó, de kíváncsi vagyok, hogy akadályoznád meg a ‘gyereknemzést’. Vagy mivel büntetnéd aki megszegi. Szerintem egy ilyen törvény betartatása súlyos morális kérdéseket vetne föl, mint pl az emberi jogog sárba tiprása. Továbbá lehetőséget adna bizonyos csoportok szisztematikus kiirtására (pl etnikumok/vallások/stb). A legtöbb országban szerintem minimum forradalom törne ki egy ilyen törvély bevezetésével.
Papíron jól néz ki, a valóságban egy Orwelli társadalmat alapozna meg.
Teljesen egyetértek ezzel az írással.
Néha csodálkozom, hogy kik nevelnek gyereket…
Írom ezt úgy, hogy nekem tudatosan nem lesz gyerekem.
… és mielőtt bárki megkövezne (ez szokás az internet népétől): voltak és vannak mentális problémáim. Napi szinten küzdök, hogy rendbe legyek és ezt nem könnyítik meg az önmagukat “”normálisnak”” tartó emberek.