Lucy Stone amerikai szüfrazsett és abolicionista, aki harcolt a rabszolgatartás ellen, a nők választójogáért, és létrehozta másodmagával az amerikai Nők Lapját. Az 1800-as évek közepén épphogy csak térd alá érő szoknyát húzott, ami alatt buggyos nadrágot viselt, ami már önmagában elég nagy botrányt kavart.
Lucy Massachusettsben született 1818-ban, hat fiútestvér mellé. Hamar kitűnt bátyjai közül kivételes intelligenciájával, de ez csak arra volt elég, hogy mint sok más lány kortársai közül, tanár lehessen belőle 16 éves korától, miközben testvérei egyetemre járhattak. Édesapja megtagadta tőle az anyagi támogatást, ami Lucy-t mélységesen felháborította. Ezért eltökélte, hogy tanári fizetéséből igyekszik pénzt gyűjteni oktatására.
9 év alatt szedte össze a pénzt, így 25 éves korában beiratkozott az egyetlen egyetemre, ahol nőket is oktattak.
29 éves korára elvégezte tanulmányait, így Massachusettsben és Ohio államban ő lett az első nő, aki diplomát szerzett. Miután megszerezte a diplomát nyilvános előadásokat tartott a rabszolgatartás eltörléséért és a nők választójogáért. Ez keltette fel figyelmét a Rabszolgatartás Elleni Mozgalom vezetőjének William Lloyd Garrisonnak, aki hallotta egyik nyilvános beszédét, s utána felkérte, hogy legyen tagja szervezetének.
Így aztán 1847 őszétől minden hétvégén az Eltörléspárti Mozgalom szószolójaként, míg hétköznap, a nők választójogáért harcolt Lucy.
Mint minden eltörléspárti nőt, így őt is érték fizikai és szóbeli támadások, ő mégis hamarosan a legkedveltebb szónok lett, országszerte. Egy alkalommal a kongregáció tagjai is méltatatták latin és görög fordításait a Bibliából, mert ő azt állította, hogy egyes pontok rosszul vannak fordítva és a nőket szándékosan alacsonyabb rendűnek állítják be, mint azt a szent könyv írja valójában.
1850-ben, két évvel a Seneca Falls-i Egyezmény (a nők jogainak nyílvános elismerésének) létrejötte után, Lucy összehívta a Massachusettsben élő nőket, hogy ismertesse velük jogaikat. Szónoklata megjelent a nemzetközi sajtóban is, amelynek hatására 1850 és 1855 között keresztül-kasul bejárta Amerikát és eljutott Kanadába is.
Körútja során találkozott Henry Blackwellel, aki két éven át kitartóan udvarolt neki, mire sikerült meggyőznie, hogy létesítsenek egy egyenlőségen alapuló házasságot. A javaslata az volt, hogy hagyjanak ki esküjükből, minden asszonyokhoz illő engedelmességgel kapcsolatos szövegrészt és tiltakozzanak a házassági törvény ellen oly módón, hogy Lucy megtartja lánykori nevét.
Később erről azt mondta Lucy: „A nevem az identitásom része, és azt nem szeretném elveszíteni.”
37 éves házasságuk alatt két gyermekük született, akik közül Alice lányuk maradt életben, aki édesanyja nyomdokaiba is lépett. 1858-ban Lucy második terhessége során emlékeztette Amerikát a „Képviselet nélkül nincs adózás” elvére, így mikor hatalmasra duzzadt a ki nem fizetett adója, házát elárverezték.
A polgárháború után Kansasbe ment, hogy a nők választójogáért kampányoljon, majd a New Jersey-i Női Választójogi Mozgalom elnöke lett. Segített a New Englandi Mozgalom megalapításában, majd 1869-ben családjával Bostonba költözött. Ugyanebben az időben dolgozott az Amerikai Esélyegyenlőségi Szövetségben is. Ekkor érte egyik legnagyobb csalódása, mikor jó barátja Anthony Stanton a választójogokat csak a fekete férfiaknak indítványozta (ugyanis félt a nőkért kiállni) és azt el is fogadták.
Stanton a nőknek is ígért kampánya során választójogokat, ezért mikor csak a fekete férfiakért kampányolt végül örökre összeveszett Lucy-val. Annyira, hogy Lucy kilépett a mozgalomból és újat alapított, valamint létrehozta az első Nők Lapját, amely tekintélyes ismertségre és elismerésre tett szert.
A lap hosszú fennállása alatt segített a nők jogainak széles körben való elterjesztésében, amely által a nők elkezdtek önmagukért is kiállni.
Lucy 1893-ban mondott utoljára beszédet Kolumbiában, ahonnan üdvözletét küldte az Amerikai Női Választójogi Szövetségnek, de már nem figyeltek rá. Anthony Stanton és társai, már más utakon jártak, mint ő, de Lucy munkássága nem maradt ismeretlen. Miután ugyanebben az évben meghalt, lánya folytatta tevékenységét.
Alice Blackwell 1930-ban publikálta anyjáról szóló életrajzi könyvét.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: