Márai Sándor minden írásos hagyatéka, remekmű. Nehéz kiemelni belőle bármit is, mert árulásnak tűnik a többivel szemben. Ezért én most mindjárt kettőt is hoztam, nem is véletlenül. E két könyvét azon túl, hogy nagyon szeretem, saját példányaimat még el is készíthettem néhány éve, mikor nyári munkán dolgoztam egy nyomdában.
A gyertyák csonkig égnek és az Eszter hagyatéka két olyan műve Márai Sándornak, amelyeket (legalább) egyszer mindenkinek el kell olvasnia. Főként, mert az író részben saját életének történéseiből írta azokat. Életéről itt olvashatsz: https://mystique.cafeblog.hu/2017/08/24/irodalmi-geniuszok-marai-sandor/
Már csak azért is, mert mindkettő témája ma is aktuális, s a szívbe mar. A múlttal való leszámolás és az abból való okulás áll a középpontban. Azt hiszem, mindannyiinknak van olyan fejezet élete könyvében, amelyet, bár nem olvasnánk fel szívesen, azért a tanulságot szívesen meghallgatnánk a történet másik szereplőjétől is.
Így van ezzel A gyertyák csonkig égnek című könyv főszereplője is, akinek életéből 39 évvel ezelőtt se szó se beszéd eltűnt egy kebelbarát, majd elnémult egy feleség.
Most azonban, élete derekán a régi barát meglátogatná őt, s az emlékek feltörnek benne. Eltemetette azóta feleségét fájdalmával és érzéseivel együtt, s válaszokat tőle sohasem kapott kérdéseire.
Igaz, majd négy évtized után, józaneszű ember már nem tulajdonít elmúlt dolgoknak nagy jelentőséget. Nem várja, hogy akkor kapjon válaszokat kérdéseire, amikor már azoknak nincsen tétje.
Egyedül bizonyosságot akar szerezni ennyi év után főhősünk, na meg persze az utolsó kételkedés nyomait eltüntetni, az emlékei kuszaságából. Az érkező, a „bűnös” pedig vallani akar, a várakozó a „sértett” pedig kíváncsian várja, hogy beigazolja e feltevéseit, amelyeket 39 év alatt rakott össze.
A várakozás óráiban fel is idéződik lassan minden a várakozóban, a régi időkből. Megelevenedik két ifjú kebelbarátsága előttünk, felnőtté válásuk és eltávolodásuk, amely végül szakadékká szélesül egy nő miatt…
Aztán lassan körvonalazódni látszik a valódi fájdalom is, amit egymásnak okoztak a barátok. Ekkor érkezik meg a „bűnös”, s egy éjszaka alatt mindaz, ami 39 éve nyomja lelküket, kimondásra kerül.
Klasszikus szerelmi drámáról persze szó sincs, hiszen idős emberek már nem akarnak, egy régi szerelem miatt torzsalkodni. Sokkal fontosabb az a kérdés, hogy tényleg akart e végezni egyikük a másikkal, vagy nem, azon a bizonyos napon?
Márai mesterien sorakoztatja fel az olyan erkölcsi kérdéseket elénk, amelyek sajnos ma már nem mindenki számára jelentősek. Szemén keresztül szembesülhetünk a ténnyel, hogy egy barát elvesztése, egy árulás a legfőbb bűn még ennyi év után is, amit nem lehet elfeledni (csak együtt élni vele).
Az Eszter hagyatéka is pontosan ilyen kérdéseket feszeget. Pedig itt egy szerelmes nő az, aki az egyetlen szerelmét várja 20 év után magához vissza, aki helyette nővérét vette el. A nővér már halott, így nem is a várakozás örömét figyelhetjük meg a főszereplőn.
Sokkal inkább a magába temetett fájdalmának okait értjük meg, ahogy visszaemlékszik mi történt azelőtt, mielőtt a szeretett férfi kilépett az életéből.
Az emberi jellem nem változik, főként, ha már felnőtt. Egy hazug férfit ismerünk meg Eszter emlékein keresztül, aki akkora mestere volt a szemfényvesztésnek, hogy senki sem tudott rá igazán haragudni kisebb nagyobb stikliiért sem. Még most is, ennyi év után az is jóhiszeműen várja haza, akinek már húsz éve tartozik nem kevés pénzzel. – Talán meg akarja adni a pénzt, azért jön. – mondja Eszter barátja.
Persze szó sincs ilyesmiről, a hazug férfi nem változott semmit sem húsz év alatt. Pedig van két felnőtt gyereke, akikért változhatott volna, hiszen ők azért ismerik milyen felelőtlen lélek. De nem, most sem az a szándék él benne, hogy őszinte legyen. Sőt, szerelmet hazudik Eszternek, pedig a keze helyett neki egészen más kellene tőle.
Szerencsére Eszter változott, ő már átlát a hazugságokon. Nem dől be azoknak, mégis teljesíti azt, amit a férfi kíván tőle.
Olyat szeretni, aki sosem szeretett minket viszont, s nem volt egy őszinte szava se hozzánk, elég nagy botorság. Tudja ezt Eszter is, s csak azért egyezik bele a hazug férfi kérésébe húsz év után, hogy végre eltűnjön az életéből örökre, hazugságaival együtt…
