Bödőcs Tibor könyvének hírével van tele a sajtó legalább két hónapja. Kíváncsi voltam rá, mert a stand-up műfaj képviselői közül az egyik legtehetségesebbnek tartom, s tudtam, hogy magyar nyelv és irodalom tanárnak készült egykor. Aki ismeri műsorait, tisztában van vele, hogy mindig is cikornyásan tudta kifejezni magát. Érdekelt ez a nyelvi sokszínűség a könyvében megmutatkozik-e, ezért a Mikulástól kértem, az Addig se iszik című könyvét ajándékba, s mivel jó voltam, meg is kaptam.
Azzal a tudattal nyúltam a könyv után, hogy sokan, Karinthy Így írtok ti című könyvéhez hasonlították. Amit én olvasatlanul is erősnek tartottam, mert Karinthy egy író volt, míg Bödőcs egy humorista. Persze értem én, miért vetették össze Karinthy könyvével az övét. Az alapkoncepció ugyanaz, csak mindez a 21. század nyelvére lefordítva, s itt-ott igen trágár nyelvezetet is megengedve magának.
Persze Bödőcs talán ezért is jellemezte könyvét „Könyvpornóként”. Igaz, ő az írók magukból kivetkőzését értette alatta, amit ő követett el helyettük. Az biztos, hogy a Krúdy, Móricz, Hunter S. Thompson és Orwell átiratai jól sikerültek. Könyvében van aktuálpolitikai korrajz, amely miatt kíváncsi is lennék, egy egész könyvre tőle egy olyan koncepcióval, hogy mi lenne, ha most élne és írna Móricz például, mert az ő helyébe például nagyon jól bele tudta képzelni magát és a kora 20. századi íróstílus nagyon jól áll Bödöcsnek.
E helyett ő tovább vitte a fonalat más jeles írókkal. Amelyek közül egy-egy brilliánsra sikerült, mások jól, míg voltak, amelyek csak nagyon nyögvenyelősen olvashatóak. Éppen ezért, mivel ez egy gyűjtemény sokféle író munkájából, nehéz azt mondani az egész könyvre, hogy úgy szuper, ahogy van. Nem csúcsszuper, de jó és egyedi, s ha nem lettek volna benne trágár részek, akkor talán még négy és fél csillagot is adnék neki, egy ötcsillagos skálán. (Hiába én a trágárságra nem reagálok jól, akkor sem, ha Márquezről van szó.)
Igaz, volt, ahol érződött, hogy maga Bödőcs is unta megírni, azt, amit éppen megírt, (például a Márai paródia). Érezhető az jól, hogy kit szeret és kit nem annyira, de ezzel nincs is semmi baj, mert becsülettel megcsinálta azokat is, bár jobb lett volna így, ha hagyta volna inkább Rejtőt is. Pedig azt lehet, hogy ő is szereti, csak kicsit túl sablonos lett.
Nem hagyta, s éppen ezért talán a már előbb említett koncepciót lenne érdemes követnie. A mai aktuálpolitikai és társadalmi történésekről írhatna Móricz és Kosztolányi könyvekből, mert azok nagyon jól mentek neki. Sőt, megkockáztatnám azt is, hogy valószínűleg, ha továbbra se inna, tudna egy jó kis 19-20. századi nyelvezettel megírt valódi regényt is írni saját kútfőből (mint pl. Carlos Ruiz Zafón).
Mindazonáltal ajánlom elolvasásra könyvét, mert egy misét mindenképp megér. S remélem még fog írni, csak annyi lenne hozzá a kérésem, ne ragadjon le egyféle koncepciónál, mert ami egyszer bevált, az nem biztos, hogy másodjára is akkorát fog szólni! Bödőcs humora kitűnő, amikor a színpadon áll. Könyvben pedig nyugodtan írhat(na) komolyabb hangvételben is, mert a tehetsége van hozzá!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: