Így kommunikálj vitás helyzetekben

Az érthető és világos kommunikáció elsajátítása és alkalmazása fontos. Azért is, mert az, aki képes magát egyértelműen és pozitív módon kifejezni, az sokkal könnyebben felold egy vitás helyzetet. Abból pedig van bőven, így, ha rövidre akarjuk vágni a vitákat, nem árt megfogadni néhány dolgot. Főként akkor, ha azt akarjuk, hogy meg is oldódjon a helyzet, ne csak elhallgattassuk a másikat.

Alább néhány betartható „szabályt” ajánlok, amelyek segítenek.

• Használjunk rövid, egyértelmű mondatokat.

Minél rövidebb egy mondat, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy félreértse a másik. Ha érthető és barátságos módón képesek vagyunk beszélni az illetővel, az pozitív és világos kommunikációhoz fog vezetni.

• Legyünk következetesek.

Azt mondjuk, amit teszünk, s azt tegyük, amit mondunk. Tehát hagyatkozzunk a tényekre, s ne találgassunk. Ha azt mondjuk, hogy „Nincs semmi bajunk”, akkor viselkedjünk is úgy. Hagyjuk a játszmákat, ne kívánjuk, hogy kitalálja a másik mi a gondunk vele, hanem mondjuk meg!

• Fogalmazzunk meg pozitív dolgokat is.

Mondjuk azt, amit szeretnénk, ne azt, amit nem szeretnénk. Arról beszéljünk, ami történt, ne arról, ami nem történt meg. Azt fejezzük ki, amilyen magatartást elvárunk a másik féltől és (magunktól). Kezdjük azzal, amit értékelünk a másik félben, s csak aztán térjünk rá a kellemetlen dolgokra.

• Kerüljük a kétértelmű mondatokat.

Van, aki mindent szó szerint vesz, s van, aki erre rá is játszik. Főként, ha azt mondjuk neki „Megőrülök tőled.” Felesleges eleve feszültséget generálni ott, ahol egyébként is benne van a pakliban ennek lehetősége. Ilyenkor igyekezzünk mellőzni a metaforákat és ne is próbáljunk köntörfalazni!

• Vigyázzunk arra, hogy a verbális és non-verbális kommunikációnk ne mondjon ellent egymásnak.

Vagyis, ha igent mondunk, ne rázzuk a fejünket. Ne rakjuk keresztbe a karunkat, és a lábunkat se. Próbáljunk laza, egyenes testtartást felvenni, amikor az illetővel beszélünk. Mind ismerjük azt a jelenséget, amikor valamiért nem hiteles az, amit mondanak nekünk.

• Lassítsunk a beszédsebességünkön és ne erőszakoljuk ki a szemkontaktust.

Nem kell szótagolva beszélni, de ne hadarjunk. Ha túl gyorsan beszélünk, a velünk szemben állónak akaratlanul is az fog világossá válni, hogy bennünk feszültséget kelt. Azt pedig ugye nem akarjuk, hogy ő legyen ezáltal velünk szemben fölényben? Próbáljunk rátalálni a belső békénkre.

• Gondoskodjunk a nyugodt környezetről, amíg beszélünk.

Fontos, hogy olyan helyzetben legyünk, amikor tudunk nyugodtan és összeszedetten koncentrálni. Ez azért kell, hogy azt tudjuk kifejezni, amit szeretnénk, ne pedig annak ellenkezőjét. Kerüljük a zajos helyeket, ahol stressz érhet minket kívülről is. Mielőtt elkezdenénk mondanivalónkat, vegyünk néhány mély levegőt.

• Időközönként kérdezzük meg, hogy mindent ért-e a másik.

A visszajelzés arról, amit közölni akarunk a másikkal életbevágó. Na meg a további érdemi kommunikáció szempontjából elengedhetetlen. Fontos, hogy ne érzelmi reakciókkal egybekötött „Érted?” – kérdés hagyja el a szánkat. Hanem a valódi érdeklődés, hogy tiszta-e az, amit szeretnénk vele megbeszélni, ugyanis csak így lehet konszenzusra jutni.

+1 Tisztelettel beszélni.

Bár nyilvánvaló, mégis megfeledkezünk róla. A vita hevében vannak, akik lekezelően viselkednek. Az ellenkező vélemény nem jogosít fel a tiszteletlen magatartásra! Tartsuk tiszteletben egymás véleményét és személyiségét!