Ilyen egy önmagát felnőtt férfinak álcázó kisfiú élete

Egyre több a megalkuvó, magát felnőtt férfinak álcázó kisfiú. Mondom ezt úgy, hogy amióta az eszemet tudom, vannak fiú, most már férfi barátaim. Havonta egyszer összeülünk egy kávézóba beszélgetni. Általuk ismertem meg Ádám történetét, aki bár több diplomát birtokol, még sem tud élni a lehetőségeivel.

Története, jól példázza, hogy milyen az, ha valaki képtelen felnőni 38 évesen. Okulásra és gondolkodásra ajánlom, mert nem egyedüli története. Munkája, 2 diplomája és 3 idegen nyelv beszélése ellenére, úgy van neki, mint a mesében: hol van, hol nincs. Háromszor hívták külföldre dolgozni, egyszer New Yorkba, egyszer Oslóba, egyszer pedig Koppenhágába, egyiket sem vállalta el.

Ellenben nagyon tud álmodozni, csak éppen a tettek mezejére lépéssel gondjai vannak. Valahogy megragadt a „majd jön még jobb lehetőség” várótermében, mert ő egy közgazdászi és egy informatikai diplomával, nem végez ám el „akármilyen melót”…

Kétszer volt komoly kapcsolata, egyszer hét, aztán öt évig. Nem költözött össze egyik lánnyal sem, mondván, nem tudna beszállni a költségekbe, így szüleivel maradt. Most, 38 évesen, van egy olyan barátnője, aki más, mint az eddigiek. A hölgyemény, nem egy bonyolult típus – mondják a barátai- ráadásul még hisz a mesékben, mert biztos benne, hogy a fiú majd érte megváltozik. Hiába, a műhaj és műszempilla kombináció, kihozza némely nőből a legjobbat!

Ádám eddigi barátnői mind természetes adottságaikat elfogadó, tanult lányok voltak. Nem mintha a külső és a diploma bármit is jelentene, (mert tudjuk, az intelligenciát nem a diplomával osztogatják, meg a szépség is relatív), de ezzel a lánnyal nem lehet beszélgetni, ugyanis nincs véleménye semmiről. Tele van önbizalmi problémákkal (két „barátnője közül az egyik 100 kg, a másik 50 év feletti). Valójában nem barátok, csak mind a hárman, egymás mellett jobbnak akarnak látszani… ismerjük a jelenséget.

Persze mindez igazából ízlés kérdése, a nagyobb baj az, hogy Ádám elvesztette a lány mellett azt az énjét, amiért a barátai kedvelték. Nem lehet már beszélni vele egy éve, mert a lány szó szerint egyfolytában a nyakában lóg, s féltékenyen tekint minden nőre és férfira, pedig Ádám heteró, ezt mindenki tudja bizonyítani.

Ádám egyik barátja például arról panaszkodik, hogy már csak akkor hívja fel, ha a barátnője dolgozik, vagy műkörmösnél van. De már nem váltják meg a világot, mert a lány szerint „Az az ő kibeszélése lenne.” – Ilyet pedig csak olyan ember mond, aki nem tudja, milyen egy valódi baráti kapcsolat…

Ádám szülei 38 év után, most már megunták, hogy otthon él, így finoman elkezdték pedzegetni, hogy lakjon a lánnyal. Aki, egyébként szintén még csak most költözött el otthonról életében először (32 éves), de oké, tudjuk, hogy milyenek a viszonyok hazánkban…

„Remekül főz, gondoskodik rólam.” mondja Ádám a barátoknak. Az lehet – mondja egy másik barátja – de hogy a takarítás nem az erőssége az hétszentség, mert olyan brutálisan vízköves volt a fürdőkád, a csap, a mosdó, mikor náluk voltam vendégségben, hogy azon gondolkodtam, hogyan mossam meg a kezem úgy, hogy ne érjek, semmihez hozzá, pedig nem vagyok egy tisztaságmániás ember.

Ádámot a barátnője szabályozza – veszi a szót át Robi. Nem engedi el velünk beszélgetni, pedig nekünk is van párunk, nem kellene félnie, de, és itt jön a csattanó, ő a kenyérkereső, így Ádám engedelmeskedik. Titkárnőként dolgozik, viszonylag jól keres, így Ádám fülét-farkát behúzva és minket félretéve, azt csinálja, amit a lány mond neki. Sokszor hallottuk már a barátnőjétől a „barátaid fontosabbak, mint én” című, egyébként meglehetősen unalmas lemezt. Ha meg az éppen nem kerül fel, akkor előkapja helyette „az a lány tetszik neked, mert ránéztél, miközben megvetted nekem az üdítőmet”című, áriáját. – Láttam már sok hisztis nőt, de ez a nő az eddigi csúcs.

Ádám humoros, jó kedélyű mivolta oda, mióta ezzel a nővel van. Halad a depresszió felé elég keményen, s nem hagyja, hogy bárki is segítsen neki, mert a lány résen van, s mindenkire mond valamit, amitől Ádám többé már nem ugyanúgy viselkedik az illetővel.

Barátai szerint látszik, hogy boldogtalan, és a minap kibökte egyiküknek, azért van a lánnyal, mert a szüleihez már nem akar hazamenni, munkája meg nincs. „Keresek munkát, de az a baj…” s már mondja is az ellenérveket. S utána elkezd egy elképzelésről beszélni, amivel majd ő megcsinálja a szerencséjét, otthonról. A „legszebb” az egészben, hogy ő se hiszi, amit mond, csak éppen egy fordított életközépi válságban van.

Barátainak van már családja, saját otthona, ő pedig még mindig ugyanott tart, mint 23 évesen. S bár a lány nem élete szerelme, de valaki, aki akarja őt, s ezért alkalmas arra, hogy vele próbálkozzon. Csak hogy ehhez az kellene, hogy keressen munkát, legyen családfenntartó, aztán döntse el végre, mindig valakitől függeni akar, vagy lesz inkább végre felnőtt Férfi!