Minden, ami a felszín alatt rejtőzik

El tudsz engedni embereket az életedből? – Én nem. Látszatra elengedem kezük, de a szívem utánuk sajog. Nem tanultam meg, hogyan bocsássam szabadjára azt, aki távozni akar. Így aztán „csak” tiszteletben tartom döntését, s nem keresem többé. Képes vagyok örülni a boldogságának, ha hallom felőle. Mosolygom, ha találkozunk az utcán, de a szomorúság ott bujkál… Tovább »

Olive Oatman 1837-ben született mormon családban, Illionois-ban. 1850-ben a család útnak indult Kaliforniába új életet kezdeni, ám Új Mexikó területén apacsok állták útjukat. Az indiánok dohányt és ételt kértek a családtól. Amikor nem kapták meg, amit akartak, megölték a kilenc tagú család hat tagját, majd Olive-t, és húgát Mary Ann-t magukkal vitték rabszolgának. Lorenzo bátyjukat… Tovább »

New York az extravagáns emberek melegágya. Különösen húsvét első napján, mikor a 49. és az 57. utca között (vagyis az Ötödik Sugárút mentén) a város egy óriási parádé helyszínévé válik. Különleges és rendkívül feltűnő öltözetben (főként kalapokban) mutatkoznak ilyenkor kicsik és nagyok. A világ minden tájáról utaznak az emberek a Nagy Almába ilyenkor, hogy együtt ünnepeljenek… Tovább »

Micimackó, Alice Csodaországban, A kis herceg imádnivaló történet mind. A csacsi öreg medvebocs a szívünkhöz nőtt, nem különben az állandóan késésben levő piros szemű nyuszi. A kis herceg temérdek fontos dolgot tanított meg nekünk történetével. Nem véletlen, hogy imádtuk a meséket kicsikként, s vannak mesék, amelyeket felnőtt fejjel is ugyanúgy tudunk élvezni. Persze, van, aki… Tovább »

Amélia vagyok, igen-alkoholista. Harminc éven át nem tudtam nemet mondani senkinek semmire, mert szeretem fontosnak érezni magam. Kívülről várom a megerősítést önmagam értékességéről. Minden vágyam, hogy az emberek szeressenek és felismerjék bennem a jóságot. Igen-alkoholista vagyok gyermekkorom óta. A szüleim mindig azt mondták, hogy jó kislánynak kell lennem, ami esetükben azt jelentette, hogy azt várták… Tovább »

Erdős Renée az első magyar írónő volt, aki megélt írásaiból. Ő volt az is, aki elsőként írt egy nő érzelmeiről és szexuális vágyairól. Ady Mariska, Ady Endre unokahúga volt, aki Renéehez hasonlóan a nőkért emelte fel hangját. Na meg a háború miatti borzalmakról is írt sikerrel. Anna Ahmatova https://mystique.cafeblog.hu/2017/08/06/a-koltono-akit-a-szovjet-terror-mar-eleteben-eltemetett/az orosz írónők közt alkotott kiemelkedőt. Mondigliani… Tovább »

1996 óta, március 21 a faji megkülönböztetés elleni küzdelem világnapja. Azért ez a nap, mert 1960-ban a dél-afrikai apartheid rezsim egy olyan törvényt hozott, amellyel a nem fehér lakosság mozgását korlátozta. Az emberek ezért egy békemenetet hirdettek. Az eredmény: 69 ember halála, a rendőri brutalitásnak köszönhetően. Ma négy nőt hoztam, akik valami igazán fontosat tesznek…. Tovább »

„Csúnya, kövér, buta vagy.„ Ezekkel a jelzőkkel illettek mások. Sokan bántottak külsőmért, s azért amilyen vagyok. Ha nem mondták, akkor éreztették, hogy mit gondolnak rólam. Az osztálytársaim rólam másolták a házi feladatot, a dolgozatot, de mindig én kaptam rosszabb jegyet. Kihasználtak, belém rúgtak és aztán még ki is nevettek. 9 éves koromban azt mondta rólam… Tovább »

Az emberi kreativitás határtalan. Főleg, ha keletre tekintünk, egész pontosan Kínába. Li Xiaofeng porcelán csészék és tányérok apró darabkáiból viselhető ruhakölteményeket készít. Az eredetileg tájképek alkotásával foglalkozó művész egyedi elképzeléseivel már akkor megdöbbentette a világot, mikor tájképeket, üveggolyókból, fából vagy éppen üvegből készített. Mikor ezekre ráunt, elkezdett felvásárolni régészeti ásatások során felhalmozódott széttört porcelán darabkákat…. Tovább »

Ma van hátralevő életem harmadik napja. Balesetem volt, az autóm totálkárosra tört, de én épp bőrrel megúsztam… Hazafele tartottam, éppen fordulni kezdtem a főutcáról a kisutcába, mikor egy autós a hátam mögül úgy gondolta megelőz. Egy hajszálon múlt, hogy nem a vezetőülésbe csapódott… Fogalmam sincs, hogyan szálltam ki az autómból, csak arra emlékszem, hogy az… Tovább »

Időközönként belefutok egy olyan beszélgetésbe, ahol kijelentésre kerül, hogy nincs férfi és nő között barátság. Én meg mindig kikerekedett szemekkel bámulok, mert nekem egész életemben többségében fiú (most már férfi) barátaim voltak és vannak. Apám fiút akart, aztán örült a lánynak is, én mégis fiússá váltam. Ebből kifolyólag nálunk nem lányok gyűltek otthon sosem, hanem… Tovább »

Megjelent egy cikk a NLCafe oldalán arról, hogy a világon a legboldogabbak a holland gyerekek. A cikk egy könyv, s egy blog alapján született, amit egy amerikai hölgy írt, kinek férje holland.  A hölgy pár éve él Hollandiában. Nos, én is éltem 8 évet ott, s nem egészen azt láttam, mint, amit ő. Persze elképzelhető, hogy az, hogy… Tovább »

A szabadságharc kapcsán, általában a nemzet fiaira gondolunk. Görgey Artúrra, Bem Józsefre, Kossuth Lajosra. Pedig, néhány hölgy is kivette a részét az eseményekből. Nem csupán lélekben támogatták derék fiainkat, hanem be is álltak a csatatérre harcolni! Szendrey Júlia kiáltványt intézett nőtársaihoz, hogy küldjék szeretteiket csatába: „Hazám hölgyei! Testvéreim! Rövid idő múlva vagy szabad haza boldog… Tovább »

Olykor a szív nehezen veszi tudomásul azt, amit az elme már tud. Ámítjuk magunkat, kibúvókat keresünk, hazudunk egymásnak és önmagunknak. Nem hallgatunk a szív hangjaira, csak testünk óhajaira figyelünk. Ennek pedig gátat kellene szabni, s azt mondani: Ebből elég volt! Az egóm helyett a lelkemet akarom táplálni! Az egónknak hatalma van felettünk. Nem csoda, hiszen… Tovább »

Néha sikítani tudnék a kétségbeeséstől. A félelemtől. Például azért, mert rettegek, hogy valami olyanra tettem fel életemet, amire nem is vagyok alkalmas. Látom a társaimat, akik jóval szebb és értékesebb munkát adnak ki a kezeikből, mint én, és ez elbizonytalanít. Na, nem annyira, hogy abba is hagyjam álmaim valóra váltását – arra nem lennék képes-… Tovább »