Egyes szívek a tegnapban keresik a válaszokat, mások a holnapot kutatják buzgón. Van, akit a haladás vonz, s van, akit egy régi, boldog pillanatba való visszaút. Némelyek látják az élet adta új lehetőségeket, míg vannak, akik inkább emlékképekbe lépnek be újra és újra.
Te milyen vagy? Szomorkodással vagy bizakodással telt szívvel éled meg a jelen pillanatot?
Van, aki a múltat siratja, anélkül, hogy felismerné, a tegnap órái már rég elmaradtak mögötte. Annyira ragaszkodik a múlthoz, hogy ezért sebeit is felszakítja. Nem veszi tudomásul, hogy akit, és amit nem tud elereszteni, már rég nincs mellette.
Árnyak közt éli életet, úgy, hogy a múlt köpönyege elfedi előle a jelen lehetőségeit.
Nem tud semmit és senkit elengedni, ezért kapaszkodik elmúlt pillanatokba. Ráadásul meg van róla győződve, hogy egyetlen boldog, s szeretettel teli kapcsolat járt neki. Úgy hiszi, már nincs számára örömet hozó ma és holnap. Ezért olyan kapcsolatokat éltet szívében, amelyeknek már rég nincs létjogosultságuk.
Álomvilágban él, hogy ne kelljen szembesülnie a valósággal.
Nem veszi észre, hogy rémálommá teszi emlékeit, mert olyan pillanatok után epekedik, amelyeknek csak azért van hely szívében, hogy boldog pillanatokat építsen belőlük másokkal a mai és a holnapi nap számára. Nem azért, hogy lelkét a múltba taszítsa, azt siratva, ami, és aki már nem képezi élete részét.
Képtelen megérteni, hogy nincs visszaút. Azt reméli, mindaz, ami elmúlt, még visszahozható.
Hisz a mesékben, a boldog végkifejletben és a szőke hercegben/hercegnőben. S ezért nem hajlandó tudomásul venni: Aki szeret, az nem megy el, hanem marad, akkor is, mikor komoly problémák jönnek.
Persze néha azért szeretne a jövő útjára lépni, fel-fel rémlik előtte, hogy az élet csak elsuhan mellette. A lehetőségek sem fognak így útjába kerülni, s ha tovább álmodozik a múltról, nem lesz boldog sem jelene, sem jövője.
Olykor már szeretné hinni, hogy a jelen igenis jobb, mint a múlt, mert jövőt, s reményt ad a szívnek, arra, hogy ismét dobogjon valakiért és valamiért. De nem tudja elfogadni: Van, akit hiába vár vissza, az nem tudja mit veszített vele.
Hinni akarja, hogy amilyen értékesnek vélte azt az embert, az is látta az ő értékeit.
Mi emberek hajlamosak vagyunk szívünket fájdítani a múlt emlékeivel. Visszatekinteni és idealizálni egy régvolt szerelemet, barátságot, amely sokat adott nekünk, s sokat ki is vett belőlünk. Csak azt felejtjük el, hogy az emberek egy-egy kapcsolatot másként látnak. S attól, hogy valakit és valamit nagyon hiányolunk az életünkből, az még nem fog visszajönni hozzánk, csak azért, mert mi teljes szívvel a kapcsolatban voltunk.
Kommentek