Élni akarok!

Ma van hátralevő életem harmadik napja. Balesetem volt, az autóm totálkárosra tört, de én épp bőrrel megúsztam…

Hazafele tartottam, éppen fordulni kezdtem a főutcáról a kisutcába, mikor egy autós a hátam mögül úgy gondolta megelőz. Egy hajszálon múlt, hogy nem a vezetőülésbe csapódott…

Fogalmam sincs, hogyan szálltam ki az autómból, csak arra emlékszem, hogy az út közepén bolyongok, s szedem össze az autóm darabjait, nehogy valakinek baja essen. Az autós közben felém indult, s ordibálni kezdett.

Nem emlékszem, mit mondott, csak arra, hogy azt kérdeztem, hogy mi történt, de arra nem válaszolt. Jött a rendőrség, mindjárt konstatálták, hogy sokkot kaptam, s jó messzire elvitték tőlem a másik félt.

A jegyzőkönyv felvétele után, az autós gyűlölködő arccal elhúzott az autóján. Míg az én öreg Subarum felkerült a trailerre, s én búcsút intethettem az első autómnak, amely kiszolgált és megvédett, éltes kora ellenére…

Ma már kaptam egy levelet is az autóstól, hogy ismerjem el, hogy enyém minden felelősség… Mit ne mondjak, látom már, hogy csodálatos néhány hétnek nézek elébe…

Persze az, hogy miért ő fenyeget engem, mikor indexeltem és nem állt meg, most nem számít, mert élek! S úgy döntöttem, minden pillanatot meg fogok élni teljes szívvel. Egészen másként esik az étel és az ital azóta. Nem bírom és nem is akarom a szokásos rutin szerint végezni a dolgom!

Olykor nem is vagyunk tisztában azzal, mit teszünk az életünkkel. Én az utóbbi időben mindent megtettem, hogy ne kelljen foglalkoznom érzéseimmel, ezért a munkába és a sportolásba menekültem. Túl sok volt bennem a fájdalom, s nem akartam a lelkembe tekinteni. Januárban eltávozott egy szerettem, s ezzel nem tudtam szembenézni.

Mikor hazaértem, három órán keresztül sírtam.  Mindaz, ami mélyen elnyomva volt bennem, most felszínre tört. Úgy tűnik végre megértettem: az életünk egy pillanat alatt bármikor véget érhet, ezért nem mindegy, hogyan éljük azt. Nem nyomhatjuk el érzéseinket, fájdalmaink, mert annak nagyon rossz vége lesz.

Rájöttem, hogy szeretnék élni, úgy Isten igazán. Ebben pedig az is benne van, hogy elfogadom, amit az élet ad. Megfogadtam nem nyomom el soha többé érzéseim. Szembe nézek magammal, az életemmel, az emberi kapcsolataimmal, mindennel!

Túléltem egy balesetet, sőt, őrangyalom annyira vigyázott rám, hogy nincs egy karcolás se rajtam. Csak a nyakam és vállam fáj, de őszintén, az meg kibírható. Hálás vagyok két barátomnak, akik egyből jöttek hozzám, mikor megtudták mi történt.

Elmondhatatlan milyen jó érzés az, mikor rájössz, ki az, aki igazán szeret téged és segítő kezet ad!

Néha elfelejtem, hogy nem csak én szeretek, hanem engem is szeretnek, s most erre jó volt ráeszmélni. Persze jobb lett volna, ha nem kell ehhez egy ilyen baleset…

Sokszor mondtam már, s most is igaz: Minden okkal történik! – S nekem most úgy látszik ez kellett, hogy végre előtörjön belőlem az Élni akarás!