1996 óta, március 21 a faji megkülönböztetés elleni küzdelem világnapja. Azért ez a nap, mert 1960-ban a dél-afrikai apartheid rezsim egy olyan törvényt hozott, amellyel a nem fehér lakosság mozgását korlátozta. Az emberek ezért egy békemenetet hirdettek. Az eredmény: 69 ember halála, a rendőri brutalitásnak köszönhetően.
Ma négy nőt hoztam, akik valami igazán fontosat tesznek. Erejüket és hitüket bizonyítja kitartásuk és ügybuzgalmuk. Nem csak azért nagyszerűek mert, törekvéseik egy része beleillik a többek között feministák által is folytatott küzdelembe, hanem azért is, mert bátran kiálltak és kiállnak azokért az elvekért, amikben hisznek.
Dorothy Pitman Hughes és Gloria Steinem
Dorothy összesen 10 éves volt, mikor édesapját a Ku- klux-klan néhány tagja összeverte a család georgiai házának tornácán. A kis Dorothy akkor Istenhez fohászkodott, hogy mentse meg apját, ő pedig cserébe egész életét annak szenteli, hogy a világ jobb hely legyen. Apja túlélte, ő pedig a középiskola befejezése után munkához látott. Miután New Yorkban elindította zenei karrierjét, olyan polgárjogi aktivisták mellé csatlakozott, mint Martin Luther King és Malcolm X.
Gloria Steinem szabadúszó újságíróként, politikai és feminista hangvételű cikkeivel vált ismertté. A két hölgy találkozásából született meg, az első kimondottan feminista hangvételű újság, a Ms. Magazine. Megalapították a Women’s Action Allience-t (Női Mozgalmak Szövetségét), ami elindította az 1971-ben kezdődő tüntetéseket is a nők jogaiért és a társadalmi megkülönböztetésből fakadó diszkrimináció felszámolásáért.
Az 1970-es években előadásokat tartottak szerte Amerikában, amelyekkel az osztályok közötti, illetve a rasszok közötti negatív megkülönböztetésre is felhívták a figyelmet. Mindketten politizáltak, míg Dorothy, Jimmy Carter kampányfelelőse volt, addig Gloria egyéni kampányba kezdett. Gloria poltikiai törekvésének egyik kiemelkedő tüntetés sorozata a dél-afrikai apartheid rezsim ellen szólt.
(Érdekesség: Gloriának akkor járt le a mandátuma, mikor Trumpot beiktatták.)
Yuri Kochima japán-amerikai polgárjogi aktivista. Yuri egy viszonylag jómodó, főként fehérek lakta környéken nőtt fel San Pedroban. Élete akkor változott meg, amikor Pearl Harbort követően az apját az FBI őrizetbe vette, mint a nemzetbiztonságot veszélyeztető gyanúsítottat. S bár beteg volt, megtagadták tőle az orvosi ellátást, így egy nappal szabadon engedése után, meghalt. Nem sokkal ezután Yuri és anyja három évre internáló táborba került. Miután férjhez ment, Yuri New Yorkba költözött, ahol találkozott Malcom X-szel és csatlakozott annak Egyesült Afroamerikai Szervezetéhez. A vietnami háború alatt mentora lett az ázsiai-amerikai mozgalomnak, hatására rengeteg fiatal csatlakozott törekvéseikhez. Yuri és férje 1988-ban elérte, hogy elnézést kérjenek az egész ázsiai-amerikai közösségtől az internálásért és némi anyagi kárpótlást is kapjanak az érintettek.
Malála Júszafszai pakisztáni születésű emberjogi aktivista és a világ legfiatalabb Nobel-békedíjasa. Mindössze 11 éves volt, mikor először szólalt fel a szunnita muszlim családba született lány az ellen, mert az egyre nagyobb teret nyerő iszlám fundamentalista tálibok megtiltották tartományukban a lányok tanítását, s iskolákat zártak be. Annak ellenére, hogy visszafoglalta egy időre a szunnita tábor Maláláék tartományát, a lány egyre több fenyegető üzenetet kapott. Ennek vége az lett, hogy két fegyveres tálib megállította az iskolabuszt, amin a lány utazott, majd többször meglőtték. Csodával határos módon túlélte a támadást, és nemzeti hőssé vált, főként, mikor bejelentette egy évre az őt támadást követően, hogy egy alapot hozott létre, amelynek fő célkitűzése, hogy a világon minden lány és minden gyerek tanulhasson.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: