Minden, ami a felszín alatt rejtőzik

3 kevésbé ismert vers a költészet világnapjára

Erdős Renée az első magyar írónő volt, aki megélt írásaiból. Ő volt az is, aki elsőként írt egy nő érzelmeiről és szexuális vágyairól. Ady Mariska, Ady Endre unokahúga volt, aki Renéehez hasonlóan a nőkért emelte fel hangját. Na meg a háború miatti borzalmakról is írt sikerrel. Anna Ahmatova https://mystique.cafeblog.hu/2017/08/06/a-koltono-akit-a-szovjet-terror-mar-eleteben-eltemetett/az orosz írónők közt alkotott kiemelkedőt. Mondigliani tizehatszor lerajzolta. Gyötrelmes életet élt, de gyönyörűen alkotott. E három csodálatosan erős nő egy-egy versét hoztam ma a költészet világnapjára!

ERDŐS RENÉE: KÉK PILLANGÓK

Kék pillangók szálltak fölöttem

Hogy a réten keresztül jöttem

  S incselkedve, tánczolva félig:

Elkisértek az erdőszélig.

 

S hogy utam az árnyékba tévedt;

Riadtan, némán összenéztek.

Félték a lombok hűs homályát,

A rengeteg halk mormolását.

 

A mig arany napfényben jártam,

Gázoltam színes vadvirágban,

S felém a rózsák integettek:

A kék pillangók hogy szerettek!

 

De csalt a sötét erdő mélye,

A vízmoraj, a lomb zenéje.

Csalt a magány. Egy titkos ének-

S a sohasem ismert szenvedések.

 

Magányos erdő utját járom

S nincs vezetőm és nincsen párom.

Tövises ágak meg-megtépnek.

De még dalolok, de még élek.

 

Hangomat a szűz magány hallja,

Rám simul a csend puha karja.

De tudják e a rétek, kertek:

A kék pillangók hova lettek?

 

Ady Mariska: Tavaszra lehet virág leszek

Tavaszra lehet virág leszek:

szelid kékszemű ibolya.

Hűs reggelen életre csókol

a felkelő Nap mosolya.

 

Selyem fűszálak lengek körül,

fölöttem lepkék rajzanak:

Öreg fák lombos ágairól,

rám nevetnek a madarak.

 

Része leszek a kikeletnek;

tobzódom illatban, fényben-

S elfeledem majd, hogy mint ember,

mindig csak sötétben éltem.

 

Anna Ahmatova: Nincs a szív a szívhez kötve tán

 

Nincs a szív a szívhez kötve tán,

Ha akarod, jobb, ha mész

Boldogság itt arra vár csupán,

Aki elszánt, s útra kész.

 

Szót se szólok, s nem rimánkodom,

Boldogság rám nem talál.

Csók se kell, bú ül vállamon,

Majd megcsókol a halál.

 

Szívem szörnyű kínokban búsong,

Fehér téllel élve már.

De mitől vagy te, mitől vagy te, mondd,

Jobb a választottamnál.

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!