Minden, ami a felszín alatt rejtőzik

Voltam fent, s lent. Repültem a felhők felett, s a föld alatt is pihentem. Előfordult, hogy a lelkem a köztes térben ragadt, s nem tudtam merre menjek tovább. Csak abban voltam biztos, hogy nem tudok magam elől elfutni, s nem akarok visszamenni hozzád… Néha nem találom a helyem, s nem tudom hova tartozom. Mióta elfelejtettem,… Tovább »

Fekete István: Hallgatom a szívem. Ha majd egyszer megáll és elszakad a testemtől, az, ami én vagyok, lehajolok még egyszer, és megcsókolom a szívem; megcsókolom, mert szeretett engem, és szerette az egész világot. Dsida Jenő: Jöhet ezután százszor is az ősz, Az én szememnek nem hull már a könnye: Tavaszi rózsa, megtanultam tőled, Hogy nem… Tovább »

Hogyan jut odáig egy nő, hogy nem látnak benne mást a férfiak, mint vágyuk kielégítésének eszközét? Hogyan jut el egy férfi arra a pontra, ahol minden nőre már csak tárgyként tekint? Hogyan jutnak el az emberek odáig, hogy már képtelenek a szeretetet, az értéket, az embert egymásban észlelni? Mi az oka annak, hogy egyre inkább… Tovább »

Sue Beatrice több, mint 30 éve dolgozik képzőművészként. Elsősorban a szobrászatban jeleskedik, de mellette vászonra készült remekműveket is alkot.   Az olyan világhírű gyáraknak dolgozott már, mint a Disney, a Dreamworks, a Hasbro vagy a Warner Bros. Egy ideje önálló vállalkozást is elindított, aminek keretében egyenesen tőle vásárolhatóak meg alkotásai. Az agyagból, homokból, tökből, viaszból… Tovább »

Nemrégiben megjelent egy könyv, amely azt tárgyalja, hogyan cserélődtek fel a nemi szerepek egy apátlan világban. Hogyan lettek gyenge, olykor életképtelen felnőtté azok a fiúk, akiknek életébe az informatika nagyobb teret kapott, mint a való világ. Életükre, vágyaikra, a virtuális játékok birodalma kihatott, nem is kicsit. Nézzük, melyek azok a tényezők, amik oda vezettek, ahol… Tovább »

Nyílnak a szívek kapui, ébredezik a természet. A szél új leckékről suttog, hogy elérjünk a belső békéhez. Folyton-folyvást ugyanazokat mormolja, hogy meghalljuk, amit kell. Vedd fontolóra, amit mondani próbál neked: Ne szalaszd el a boldogságot! Ne felejtsd el megélni! A pillanat elszáll, tovaszökken, és te bánni fogod, ha nem élted át teljes szívvel azt, amit… Tovább »

Hallottál már valaha a szeretők királynőjéről? Jane Digby két király és néhány főnemes szeretője is volt élete során. Nem mellesleg bejárta Európát és eljutott a Közel-Keletre is. Ahhoz képest, hogy angol volt és az 1800-as években élt, nem volt éppen prűdnek mondható természete. Élete nem indult túl kalandosan. Egy admirális lányaként látta meg a napvilágot… Tovább »

Olykor a múltba vezető ajtót, lakatra kell zárni. Ezért el kell dobnunk a kulcsot, jó messzire, hogy többé ne tudjuk azt kinyitni. Vannak emlékek, amelyeknek nincs létjogosultságuk már arra, hogy elménkben és szívünkben helyet foglaljanak. Ehhez bizonyos embereket is be kell terelni azon az ajtón, hogy ne okozhassanak nekünk több fájdalmat. Van úgy, hogy egy… Tovább »

Valahol az Atlanti-óceánon született egy kislány, akit úgy hívtak Mary Jemison. Szülei Észak- Írországból indultak el az Új Világba, hogy szerencsét próbáljanak. Philadelphiában, a Gettysburgi vadonban telepedett le az idővel hat gyermekessé váló család. 1743-ban kezdődött Mary kalandos élete, akinek történetére, egy olvasóm, Vilmi hívta fel a figyelmemet. Mary családja abban az időben telepedett le,… Tovább »

A férfiak nem sírnak. Micsoda közhely! Nekik is vannak érzéseik, ők is gyászolják elhunyt szeretteik. Réges-régen már megírta egyszer valaki, az igazságot erről: „Nem az az erős, aki sohasem sír, hanem az, aki kimeri mutatni érzelmeit.” Férfi barátaim többsége nem tudja gyengének mutatni magát. Egy barátommal voltam a minap, kinek lánya az anyjával ment a… Tovább »

106 éve született a magyar groteszk próza műfajának megteremtője. Ismeri a világ nevét, hiszen több művét is lefordították más nyelvekre. Az egyperces novellák megalkotójaként a világirodalom számára is korszakalkotót hozott létre. Nem is csoda, hogy azt mondta: „Eddig is mindent kitaláltam, ezentúl is ezt teszem. Az életnek nem jut soha semmi eszébe.” Örkény István 1912… Tovább »

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem mindig is nagyon tetszettek az írógépek. Csábított a gondolat, hogy  egy régi szép és működőképes írógépen alkossak. Gyermekkorom óta vonz e szerkezet, pedig csak egyszer volt szerencsém kipróbálni egyet. 14 évesen önéletrajzot kellett írnom a felvételimhez, akkor unokatestvérem megengedte, hogy használjam az övét. Nagyon tetszett, beleszerettem a gépbe, de már akkor… Tovább »