A férfiak nem sírnak. Micsoda közhely! Nekik is vannak érzéseik, ők is gyászolják elhunyt szeretteik. Réges-régen már megírta egyszer valaki, az igazságot erről: „Nem az az erős, aki sohasem sír, hanem az, aki kimeri mutatni érzelmeit.”
Férfi barátaim többsége nem tudja gyengének mutatni magát. Egy barátommal voltam a minap, kinek lánya az anyjával ment a váláskor, s így már nem tud gyermekének minden este mesét mondani.
Majd félrefordult, mert nem akarta, hogy lássa egy barátja, hogy ő is emberből van.
Hiába, még mindig sok férfi akar kősziklát játszani egy nő előtt. Olyan helyzetekben is, amikor jobb lenne, ha könnyítene szívén, s engedné, hogy gyengének is lássuk. Nem bírja megtenni, mert gyermekkorában mindig megintették, ha sírni merészelt. Sok generáción át futó tiltás volt ez, minden kisfiúnak: „A fiúk nem sírnak.” S ők megtanulták, elrejteni könnyeiket.
Furcsa, hogy még mindig itt tartunk, miközben a férfiak egy része ma már kozmetikushoz jár. Egyesek gyantáztatnak, mások botoxoltatják orcájukat. Kicsit nőiesebb igényeik vannak, mégsem képesek arra, hogy könnyeiknek szabad folyást engedjenek. Játsszák a macsót, pedig lila inget húznak fel magukra, s fülbevalót is viselnek.
Nincs is ezzel semmi baj, csak akkor hagyjunk már fel végre a férfiakról szóló sztereotípiákkal! A férfiak is érző lények, ők is szenvednek szerelmi bánattól. Ha ez egy nőnek nem tetszik, akkor az az ő baja! Nem kell kősziklának mutatkozni, mert az a nő, aki szeret egy férfit, az „gyengén látva” is szeretni fogja.
Minden férfi más, s kinek nem inge, az ne vegye magára. A többieknek szól ez, akik érzéseiket még mindig elnyomják magukban s inkább a boros üveg aljára néznek. Nem azt mondom, hogy minden Sandra Bullock filmen innentől kezdve tessék sírni, mert azt speciel én sem teszem. Csak azt szeretném, ha megértenétek, egy férfinak sem kellene szégyellnie, ha sírnia kell, mert ennek természetesnek kellene lennie…
