Ne szalaszd el a boldogságot!

Nyílnak a szívek kapui, ébredezik a természet. A szél új leckékről suttog, hogy elérjünk a belső békéhez. Folyton-folyvást ugyanazokat mormolja, hogy meghalljuk, amit kell. Vedd fontolóra, amit mondani próbál neked:

Ne szalaszd el a boldogságot! Ne felejtsd el megélni! A pillanat elszáll, tovaszökken, és te bánni fogod, ha nem élted át teljes szívvel azt, amit az élet kínált neked. Nem lesz senki és semmi, ami, és aki visszahozhatná azt az időt még egyszer. Becsüld meg azokat, akik az életedben vannak, mert ha nem teszed, sértődötten tovább haladnak az óra mutatójával együtt.

Köss békét önmagaddal, tanulj meg a jelenben élni, fejben és lélekben. Ne várd meg, hogy rosszra forduljanak körülötted az események, s te csak sajnálkozni tudj. Minden perc, óra, nap, hét, hónap, amiben nem vagy teljesen jelen, elpazarolt idő. Legyél hálás azért, mert vannak szeretteid, akik vigyázzák lépteid, akkor is, ha távol vagy tőlük.

Legyél hálás azért is, mert van mit enned, innod és van hol fejedet álomra hajtanod. Örülj annak, amid van, s ne vedd azt természetesnek!

Mutasd ki szereteted, higgy önmagadban és másokban! Békülj ki testi és lelki adottságaiddal! (Lehetőleg úgy, hogy nem állítasz feltételeket ahhoz, hogy önmagad elfogadni és szeretni tudd! )

Gyönyörködj a természetben, lásd meg a fákat, virágokat, madarakat körülötted. Öleld kebledre szerelmed és éld meg azokat a pillanatokat, amikor igaz barátaid társaságában lehetsz. Mi értelme az életnek, ha a szeretteiddel töltött időben csak fél szívvel vagy jelen? Mi értelme hátratekintve megérteni, milyen boldog lehettél volna korábban, ha az örökös veszteségtől való félelmed nem irányította volna tetteid?

Ha a kanapén ülve éled le az életed, akkor minden lehetőségtől megfosztod magad. Olyan ez, mint amikor úgy döntesz, nem indulsz el futni, s megvonod magadtól az endorfint. Ezért arra kérlek, állj fel, menj ki az emberek közé!

Sétálj, fuss, táncolj, tornázz azért, hogy ne csak lakj a testedben, hanem tápláld is azt.

Sírj, ha kell, de ne felejts el nevetni! Tapasztalj! Jót és rosszat egyaránt, azért, hogy mindenről legyen képed! Ha nem ismered az érem mindkét oldalát, még nem tudod, neked mennyit ér az élet.

Hát szeress, nevess, feledd el a gondjaid, örülj a tavasznak, mert maga mögé utasította a telet, hogy te ismét kivirulhass!