Nemrégiben megjelent egy könyv, amely azt tárgyalja, hogyan cserélődtek fel a nemi szerepek egy apátlan világban. Hogyan lettek gyenge, olykor életképtelen felnőtté azok a fiúk, akiknek életébe az informatika nagyobb teret kapott, mint a való világ. Életükre, vágyaikra, a virtuális játékok birodalma kihatott, nem is kicsit. Nézzük, melyek azok a tényezők, amik oda vezettek, ahol most tartunk!
A háborúknak és belviszályoknak köszönhetően a világon nagyon sok gyermek vesztette el apját. Ennek következtében az anya lett az egyedüli családfenntartó, amiből következett, hogy fel kellett vállalni egy férfiasabb attitűdöt. Ebből aztán a kisfiúk csak fals képet tudtak alkotni, milyennek kellene lennie egy felnőtt férfinak.
S ha mindez még nem lenne elég, a huszadik század közepétől kezdve a média térhódítása nyomán a szülők feladatát részben (néhol majdnem egészben) átvette a televízió, így levéve a szülő válláról a tanítást, mert információkkal, mesékkel, látta el a gyermekeket, amihez élő emberre nem volt szükség.
A 80-as évektől aztán a videojátékok és számítógépek megjelenése változtatta meg a gyermekek játszási szokásait. Sokakat magával ragadott a virtuális világ, amely sokkal tetszetősebb volt, mint a szabadban játszani. A képzelet világa egyre kevesebb teret kapott, s ez mára még tovább eszkalálódott. Vita tárgyát is képezi, hogy ez káros-e vagy nem, egy gyermek fejlődésére nézve.
Az internetnek köszönhetően temérdek mennyiségű információhoz lehet jutni, egyetlen gombnyomásra. A gyermekeket sokkal több inger is éri, mint korábban. A múlt század hetvenes éveitől megfigyelhető egy növekvő tendencia, melyben főként a fiúkra helyezve a hangsúlyt, komoly változás indult be nemi szerepek felcserélődése kapcsán. A mai fiatal férfiak és fiúk közül sokan nem tudják, hogyan kell közeledni a lányokhoz, nem ismerik fel a testbeszédet, s nem tudják, hogyan kell udvarolni.
Kudarcaiknak hála egyre inkább befelé fordulnak a virtuális térbe, ahol már nem csak szórakozást találnak, hanem vágyaik bármilyen bizarr megélésének esélyét is. Egyre többen lesznek pornófüggők, szex chatezők, persze szigorúan csak a monitorok mögött.
Látszólag beszélnek, ismerkednek új emberekkel, mégis ezek a „kapcsolatok” mindig csak a virtuális térben maradnak. A frusztráltság következtében persze egyre elvadultabbak lesznek a való világban, ami a „normális életre” nézve egyre befordultabb létet jelent.
Ma már nem ritka, hogy harmincas-negyvenes éveiket taposó férfiak fizikai kontaktusok nélkül élik mindennapjaikat. Ebbe beletartozik a barát, a szex és társas kapcsolatot nélkülöző informatikus réteg. Persze ezt nem lehet tipizálni és nem is érdemes, hiszen sokan élnek köztük valóban normális életet. Ám, ha globális vonatkozásban nézzük, akkor sajnos megfigyelhető ezeknek a férfiaknak a növekvő száma, világszerte.
Nem véletlen, hogy az informatika egyre élethűbb élményeket kínál az embereknek. Nyílván igény szerint változtatnak a technikán, ami szintén azt igazolja, hogy pótolni akarják az űrt, ami már két generáció fiain észlelhető. A valódi emberi kapcsolatok, érintések, érzelmek riadalmat keltenek az emberekben, főként a fent említett fiúkban és férfiakban. Ellenben a virtuális világ alkotta közegben, ahol hasonló a hasonlóval beszélhet, játszhat, szórakozhat, mégis mellőzi a fizikai kapcsolatot, mint egy védőfal, ami megvédi őket a valóságtól.
Természetesen a lányokon és nőkön is változtatott ez a világ, kár lenne tagadni. A lányok egyre inkább átveszik a fiúk szerepeit, mert párra lelni egyre kevésbé tudnak. Belénk kódolt ösztön családot alapítani, ami nem megy másként, csak ha felvállaljuk a hódító szerepet.
Ezért (is) van az, hogy a nő és a lány vadászik most a fiúra és férfira. Sok fiatal felnőtt férfi van csak azért kapcsolatban ma, mert a lány, a nő vállalta helyette a kezdeményező szerepet. Ő kezdeményez az ismerkedésben, az ágyban és családalapításban is. Persze olykor, mikor kikukucskálnak ezek a fiúk és férfiak a virtuális világból, érzik, hogy nem jó ez így. De ahelyett, hogy tennének valamit, inkább visszafordulnak a monitor felé…
