Bár nem sűrűn beszélünk róla, azért mind tudjuk, hogy a férfiak közt is van hiú természetű. Ők azok, akik szeretnének izmosabb testet, karakánabb arcvonásokat és úgy egyáltalán vonzóbb küllemet maguknak, s ezért meg is tesznek mindent.
Természetesen nem csak maguknak, hanem nekünk, nőknek is tetszeni akarnak. A baj csak az, hogy minél jobban dagadnak izmaik, annál inkább felszínesebbé is válnak (tisztelet a kivételnek).
Úgy tűnik, egy olyan világ felé hajlunk, ahol a kidolgozott test alapkövetelmény, háttérbe szorítva minden mást. Egyre inkább parkoló pályára kerül a belbecs és az érzelmek kimutatásának fontossága.
A szex olyan szinten uralja az orgánumokat a mindennapjainkban, hogy minden mást elnyom. Legyen szép arca, vonzó teste a másiknak a többi már nem annyira fontos.
A férfiak persze erőt meríthetnek a kidolgozott testükből ahhoz, vonzóbbnak érezzék magukat. No de tényleg a külső a legfontosabb, s csak a legutolsó sorban érdekes egy ember érzelmi világa?
Minél több fiú/férfi kezd el azért járni edzőterembe, hogy izmos testre tegyen szert, annál többen lesznek felszínesek. Minél nagyobb hangsúlyt fektetünk a küllemre, annál kevésbé lesznek előtérben a belső tulajdonságok. Ne szépítsük, ma már vannak nők is, akik kimondottan csak a termetes, kidolgozott férfiakra hajtanak. Mintegy sportot űzve abból, hogy nekik már csak az az értékes, aki minél inkább irigyelhető, s mások által is vágyott.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a szép test az, ami ma a nyerő. Persze mindenki tud (már aki szeret) gyönyörködni egy kidolgozott testben a kifutón, a reklámokban, de a szerelembe eséshez ez édeskevés. Aki a felszínesség szintjén van megrekedve, abból soha nem lesz szerető társ. Ez pedig baj, mert egyre több az olyan férfi, aki napjában kétszer is lejár edzeni, és a tükörben bámulja magát szeretkezés közben is.
Ma már sok férfi jár kozmetikushoz, hogy bőrét rendben tartsa, s gyantáztassa hónalját. Ápoltságban jól állnak, mint ahogy a rózsaszín ing és lila nadrág is népszerű kombó náluk. Nincs is ezzel semmi baj, hiszen az egyenjogúságnak minden téren helye van.
A gond ott kezdődik, hogy érzelmi intelligenciájuk nulla (tisztelet a kivételnek) mégis kiszorítják a perifériára az „átlagos” férfiakat, akik nem feltétlen a külsőségek alapján keresnek magunknak társat.
Sok férfi panaszkodik is környezetemben arra, hogy a nők egyre felszínesebbek. Ilyenkor mindig elmondom, hogy igen azok, mint ahogy a férfiak is azok, nincs különbség a két nem között ebben.
Elmondom azt is, hogy azért még vannak nők, akiknek az igazi férfi olyan ember, akinek vannak gondolatai és érzelmei. Nem minden nőnek kell egy Adonisz ahhoz, hogy megdobbanjon szíve, csak egy olyan ember, akinek nem a testük adta öröm a legfontosabb.
Persze egyre nehezebb két ilyen embernek egymásra akadni. Vannak még, lesznek is mindig, csak egyre nehezebb kivárni azt, aki meghallja a testben rejlő érző szív dobbanásait.
Mégis, hiszem, hogy nem szabad feladni a reményt, mert az életre szóló társ mellett, nem a feszülős póló fog nyomni a latba. Az ugyanis, akinek önbizalma a kocka hasára és a fehérjeturmixára épül, valójában egy riadt kisfiú, aki nem mer (vagy nem tud) érzelmeket táplálni/kimutatni egy nő iránt, s ezt azért vannak még nők, akik nem díjazzák…
