Legismertebb könyvét komoly mennyiségű drog elfogyasztása után írta meg. Második legismertebb könyvéhez a legendásan balhés Hell’s Angels motoros bandával töltött el egy évet. Mikor kijött e könyve a banda tagjai ki is akarták végezni (mert belegyezésük nélkül lett megjelentetve a regény). Persze ez, a világ életében nyugtalan természetű és törvényen kívüli Huntert nem igazán izgatta jobban fel a szokásosnál.
A gonzó újságírás atyja, Hunter Stockton Thompson 1937 júliusában látta meg a napvilágot. Apja egy biztosítási ügynök volt, anyja egy alkoholista, aki próbálta fiát kontrollálni. Ugyanis Hunterrel egész fiatalkorától kezdve csak a baj volt. Pedig az írás iránti mérhetetlen szeretete és abban való tehetsége korán megmutatkozott. Ennek csak egy dolog szabott gátat, mégpedig, hogy igyekezett a határait feszegetni. Például úgy, hogy vandalizmus, drogozás, rablás miatt megjárta a fiatalkorúak börtönét. Addig-addig, hogy egyszer aztán a bíróság is megunta a dolgot.
Két lehetőség közül választhatott: Megy megint a börtönbe, vagy megy a hadseregbe. Hunter a légierőt választotta.
Miután elvégezte az alapkiképzést, áthelyezték egy Floridában lévő légi bázisra ahol sportról írt a légierő újságának. Két évig bírta az ottani morált, aztán kilépett, s néhány évig keresztül-kasul bejárta Amerikát, s néhány kisebb újságnak dolgozott, mint sportújságíró. Egy rövid kitérőt is tett másoló fiúként a Time magazinnál. Ezután fogta magát és áttette székhelyét Puerto Ricoba, ahol ismét egy sportújságnak dolgozott.
Itt kezdte el személyes írói karrierjét a Rumnapló megírásával (amit csak 1998-ban publikált).
Az, hogy vad, fékevesztett utakat tehetett meg az őt finanszírozó újságok által, azért volt lehetséges, mert az ellenkultúráról úgy írt, hogy ő is benne volt az eseményekben (nem egyszer előfordult, hogy ő maga generált is néhányat), s egyedi stílusa elnyerte a nagyközönség tetszését. Népszerűségét a The Nation nevű lapnak köszönhette, ami megbízta, hogy készítsen egy cikket a Hell’s Angels motoros bandáról 1965-ben, amely aztán óriási siker lett. Annyira, hogy Hunter elhatározta, hogy ebből könyvet készít és egy éven át járta az országot a hírhedt motorosokkal, s minden balhéjukban benne volt. Ott állt rá az olyan kemény drogokra, mint az LSD is, s a fegyverekkel való „szerelme” is itt mélyült el.
1967-ben publikálta a Pokol angyalai – Vad rege az angyalokról című könyvét, a motorosok beleegyezése nélkül, amiért meg is akarták ölni. A hallucinációkkal tarkított, magával ragadó egyes szám első személyű írásmódja ekkor vált védjegyévé. S elindította egy igazán sikeres írói/újságírói karrier felé is.
A Hell’s Angels fenyegetései miatt feleségével (1963-ban vette el Sandy Cocklint) és fiával (1964-ben született Juan) elköltözött Aspenbe. De a tiszta, nyugodt környezet Huntert lehúzta így 1968-ban újra járta az országot és a vietnámi háború miatt ellentüntetésekről, a Hippi mozgalmakról és a Kennedy választási kampányról írt. Ennek a korszakának legismertebb cikke A Kentucky Derby dekadens és romlott című, amelyet ma már az első igazi gonzó újságcikkeként neveznek meg. Persze e sikerek után is maradt bajkeverő, így indult 1970-ben a Coloradói seriff választáson. Majd írt egy cikket a Rolling Stone-nak Az Aspeni párbaj címmel erről, aminek következtében élete végéig dolgozott aztán a legendás újságnak, pedig az újság először elküldte őt melegebb éghajlatra…
1971-ben Los Angelesben volt, hogy írjon az ottani rendőrök brutalitásáról a keleti gettókban. Itt találkozott Oscar Zeta Acostával, akivel együtt utazott át Vegasba, hogy tudósítson a Mint 400 elnevezésű motorversenyről. Itt találta ki Raul Duke nevű alteregóját, aki keresi az Amerikai álmot, amelyből aztán megszületett a Félelem és reszketés Las Vegasban- Őrült utazás az amerikai álom fellegvárában című könyve (1972-ben lett publikálva), amely legnagyobb sikere is lett. A könyv igazán élethűen bemutatja Hunter valódi személyiségét is egyúttal, na meg, azt, milyen egy junkie valójában. Én speciel azért ajánlanám a mai fiatalságnak, hogy elrettenjenek a drogoktól (bár Thompson nem ezzel a szándékkal írta e könyvét).
Sikerén felbuzdulva megírta ugyanebben az évben a Nixon választási kampányáról szóló könyvét. Fear and Loathing on the Campaign Trail ’72 címmel. Ezután elutazott Vietnámban, hogy tudósítson az ottani körülményekről. 1974-ben megbízást kapott, hogy készítsen tudósítást a Muhammad Ali és George Foreman között zajló boksz mérkőzésről, de Thompson kihagyta a mérkőzést, mert annyira beállt fél kilo marihuánától, hogy egész végig a hotelben található uszodában lubickolt. Innentől kezdve egyre súlyosbodtak drog problémái, és a hallucinációs megnyilvánulásai, annyira, hogy felesége 1980-ban el is vált tőle.
1979 és 1994 között megjelenő rövidebb írásaiból a Random House nevű kiadó megjelentette a The Gonzo Papers 4 részes kötetet. A Great Shark Thompson önéletrajzi írása, a Generation of Swin a yuppie korszak kritikája, Songs of Doomed korábbi írásai gyűjteménye, és a Better than Sex Clintonról értekezik.
2003-ban elvette asszisztensét Anita Bejmurkot, akivel együtt szerkesztették meg a Kingdom of Fear könyvet, amelyet a Bush korszakról írt (Busht jobban utálta, mint Nixont). 2005-re már nagyon súlyos mániákus depresszióval küzdött, hallucinációk gyötörték, amiket még számtalan egyéb egészségügyi gond is tarkított. 2005 február 20-án végül agyonlőtte magát. Kérésére egy ágyúból lőtték ki hamvait Aspeni farmján.
„Túl bizarr volt, hogy éljen, túl bizarr volt ahhoz, hogy meghaljon.” Hihetetlen, hogy azzal az életmóddal, ahogyan ő élt, egyáltalán megélhette a 67 éves kort. Soha nem csinált titkot abból, hogy drog használó. (Otthonában nem egyszer találtak ipari mennyiségű drogot, mégsem került börtönbe…) Mégis, írói tehetsége megkérdőjelezhetetlen. Igaz, ő az újságírói objektivitást mítosznak ítélte, így ő mindig a saját véleményét mondta el arról, amit megélt a cikkeiben. 1998-ban Johny Depp játszotta el a Félelem és reszketés Las Vegasban, című filmben az ugyanezzel a címmel megírt könyvéből, ami szerintem az egyik leginkább jól sikerült filmre vitt könyv. Hunter S. Thompson mindent megváltoztatott, amit korábban hittek az (újság)írásról.
Forrás: Gonzo: The life of Hunter S. Thompson
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: