Mi kell ahhoz, hogy a világ legismertebb és legolvasottabb detektívregény írók közé kerüljön az ember? Sir Arthur Conan Doyle esetében egy bukott művész apa, aki aztán alkoholista lett, s egy horrorisztikus hangon mesélő anya, akitől aztán elörökölte a kiváló mesélőképességet. Igaz, gyermekkora sem volt éppen fenékig tejfel a jezsuita iskolában sokszor megverték és bántották osztálytársai. Ő mégis profitált ebből is, mert ekkor határozott úgy, hogy a történetírásba menekül a brutális valóság elől…
Sir Arthur Conan Doyle 1859 május 22-én született, Angliában. Apja többször volt elvonókúrán és kezelték az akkor még depresszió ellen használt kokainnal is, amitől aztán epilepsziás rohamokat kapott. Anyja 9 éves korában beíratta őt a jezsuiták iskolájába, hogy mentesüljön az otthoni rémálomtól. Szegény nem sejthette, hogy ott is megpróbáltatások várnak fiára, aki aztán mikor 17 évesen hazatért, nem tudta mihez kezdjen magával.
Ekkor már egy ideje volt egy fiatal bérlője (és a rossz nyelvek szerint szeretője) anyjának, aki megoldotta a gondot. Az anya ugyanis nem szerette volna, ha a tradicionálisan bukott művészek sorsára jutna Arthur, így az orvostudományi egyetemre irányították, s sebésznek kezdett tanulni. Itt nyűgözte le professzora Dr. Joseph Bell annyira analitikus szemléletmódjával, hogy aztán Scherlock Holmes figurájának kidolgozására az ő alakját (is) felhasználta. Hamarosan segédje lett a professzornak, annak néhány óráján.
20 éves volt, mikor harmadévesként egy bálnavadász hajóra került, mint a hajó sebészorvosa. Az Északi- Sarkköre indult az expedícióval, s Grönlandon megtapasztalta, milyen egy veszélyes mesterség a vadászat, s ő kisfiúból férfivá válva tért vissza az útról. Egy évvel később diplomázott le sebészorvosként, majd egy másik hajóra szegődött, amelynek úti célja Afrika volt. Ez az út már nem volt olyan lenyűgöző Arthur számára, így hazatért, s Plymouthban kezdett praktizálni.
Egy apró kis rendelője volt, két ember alig fért el benne. De Arthur kitartó volt, s három év alatt anyagilag kifizetődő lett a munkája. Ekkoriban írta meg a Bíborvörös dolgozószobát, aminek ekkor még nem ez volt a címe, sőt, ekkor még a két főhőst is másként hívták. Háromszor utasították vissza, mire végre kiadták könyvét. Ekkor lett a két főhős neve Sherlock Holmes-ra és Dr. Wattsonra átírva, s ő egy csapásra ismert lett.
Meglepő módon nem saját hazájában, hanem Amerikában szerették Sherlock Holmes történetét igazán. Így, mikor Philadelphiából utazott hozzá át Londonba a The Strand főszerkesztője, hogy nekik írja meg történeteit, le volt nyűgözve. Aznap este találkozott Oscar Wilde-dal is, a Xy helyen, amely aztán sok történetében felbukkan. A találkozás annyira felvillanyozta, hogy megírta A négyek jelét, amely óriási sikert aratott.
Doyle és neje
Megházasodott, megszületett lánya, s sikeres író lett. Aztán megbetegedett, alig bírt lábra állni, s a néhány napos betegség rádöbbentette, nem lehet két lovat egyszerre megülni, így felhagyott az praktizálással, hogy az írásnak éljen. Szeretett volna komolyabb irodalmi műveket írni, mint a detektív történetei, de a rajongók szerették, így mikor megölte mindenki kedvenc és agyafúrt detektívjét, 20.000 olvasó azonnal törölte a lap előfizetését, ahol megjelentek Sherlock történetei. Sokan s az utcára is kimentek tiltakozni, nagy volt a közfelháborodás Angliában és Amerikában is.
E a nagy ribillió közepén született meg fia, s ő boldog volt. Majd kiderült, hogy felesége tuberkulózisban szenved, s ő magát kárhoztatta azért, hogy nem vette észre a jeleket. Többé nem a férje volt Louisanak, hanem az orvosa. Elutazott Bécsbe, hogy tanuljon, s anyagot gyűjtsön, aztán mikor visszatért feleségével együtt indult tovább Amerikába, Egyiptomba, Svájcba.
Miután visszatértek, Arthur találkozott Jeannel, egy nála jóval fiatalabb intelligens és vonzó nővel. Kapcsolatukat titokban tartották, 9 évig. Közben Arthur megjárta a Búr háborút sebészorvosként. Erről született egy 500 oldalas könyve is, amely a brit hadviselést is tárgyalta, s amely után a politikával is elkezdett foglalkozni.
Nem szavazták meg képviselőnek így visszafordult az írás felé. Színdarabot írt Sherlock Holmes történetéből, amelyet az angol kritikusok utáltak, de a nép imádta. Még három színdarab született keze nyomán, aztán felhagyott a színművekkel. Majd egy új történet fogant meg elméjében, amely miatt fel kellett támasztania Sherlock Holmes-t és ismét írni kezdte történeteit.
Mikor első felesége meghalt, hosszú hónapokra magába zárkózott. A gyászév letelte után elvette titkos szeretőjét, Jeanne-t, akitől az idők folyamán még három gyermeke született. Mikor a spiritualizmus és az okkultizmus kezdte foglalkoztatni Doyle-t neje támogatta. Megírta Az elveszett világ című könyvet, mert mint mondta mindig is szeretett volna „fiús könyvet” írni. Tulajdonképpen ő teremtette meg az akkor még ismeretlen sci-fi műfajt ekkor. A hely, ahol az őslények még élnek, s az emberek köztük járhatnak, felvillanyozott mindenkit. Még megérte, mikor 1925-ben filmvászonra került az első némafilm e könyvéből.
második családjával
Aztán jött a világháború, s ő ismét a politikával kezdett foglalkozni. Még 1913-ban írt egy cikket, amelyben figyelmezteti Angliát ismeretlen eredetű hajókra és repülőkre, amit akkor senki nem vett komolyan tőle. A háborúban elhunyt fia, amely nagyon megviselte. 1916-ban megint írt, akkor felfújható mentőöveket és gumicsónakokat ajánlott a hadsereg figyelmébe, a menekítésre. Senki sem figyelt rá ekkor sem, kivéve egy személyt. Churchill írt neki köszönetlevelet az ötletekért…
A háború után ismét útra kelt családjával. 20 év után újra New Yorkba ment, találkozott Houdinival, aki hozzá hasonlóan hitt a spiritualizmusban. Utolsó éveiben családja körében járta a világot. Aztán 1929-ben angina pectorissal diagnosztizálták. Még elindult Hollandia, Dánia és Svédország felé ahonnan rövidesen vissza is tért. Egy júniusi napon a kertjében fekve találta meg családja Sherlock Holmes atyját, aki azt suttogta: „Ez a legnagyobb és legfényesebb kaland mind közül.”
Forrás: arthurconandoyle.com
biography.com
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: