Ma már csak az érvényesül, aki tud talpakat nyalni?

Biztos velem van a baj, de nehezen viselem azokat, akik úgy érvényesülnek, hogy mindenkinek a talpát nyalják. A főnöknek, a kollégának, a barátnak, az anyósnak, a sarki közértesnek vagy éppen a polgármesternek. Nem bírom elviselni ezt, sosem volt gyomrom az ilyen játszmákhoz. Nem is érvényesültem úgy soha, mint mások.

Azt is nehezen viselem, mikor lenyúlják a munkám. Aztán meg úgy adják elő, mintha az bizony az ő fejükből pattant volna ki. Nem bírok és nem is akarok hadakozni másokkal, mert még mindig bízom abban, hogy nem csak nekem tűnik fel, hogy nem játszanak tiszta lappal. Bízom benne, hogy a kitartás és szorgalom, azért még számít valamit ebben a világban.

Jó, tudom, én egy kicsit naiv vagyok, de nem tudok és nem is akarok könyökölni. Ráadásul a szüleim az őszinteségre és a kemény munkára tanítottak mindig. Emlékszem is első megrökönyödésemre a középiskolában. Teljesen kiakadtam, mikor egy osztálytársam süteményt vitt a matektanárnak azt remélve, hogy még egyszer felelteti, az év végi kettesért. A „csel” akkor nem jött be, mert a matektanár a pálinkát szerette jobban. A pótvizsgára már azt vitt neki, és láss csodát, átment…

Később ez tovább folytatódott barátnők között is. A legbrutálisabb az a munkahelyem volt, ahol 20 nővel kellett együtt dolgoznom. Hadd ne mondjam mekkora élmény volt! Hallgatni, hogyan szidják és kritizálják egymást, amikor a másik nincs ott, aztán meg az öltözőben ugyanazzal puszi-puszival és negédes mosolyokat vágva válnak el.

Persze ez, csak az alja az egésznek, közel sem a teteje. Az ember már egészen fiatalon rádöbben, hogy valami nincs rendben, a fejekben. Ha negédes vagy és tudsz talpakat nyalni, na meg persze tudsz helyezkedni és törtetni, akkor nyert ügyed van ebben a világban. Ha „csak” teszed a dolgod, de nem vagy jó a főnöködnél, akkor bizony gáz van.

Elég csak a politikai palettára ránézni, hogy lássuk mennyire így van ez. Ha ellentmondasz a főfejnek, akkor előbb csak hátrébb leszel tolva, aztán ki is leszel rúgva. Vagy nézzük meg a városokat, hogy a nagy beruházásokat kik kapják. Naná hogy azok, akik a polgármester haverjai, más hiába is pályáz.

Ma már nem nagyon tud érvényesülni az, aki „csak” tanul, küzd, dolgozik. Nem elég, mert ehhez bizony manapság az is kell, hogy tudjunk műmosollyal, lógó nyelvvel ugrásra készen talpakat nyalni. Az sem árt, ha van olyan vastag bőr a képünkön, hogy azon se zavartassunk magunkat, ha másoktól lopjuk el ötleteiket. Erősnek tűnik, nem valósnak a dolog? Akkor nézz körül! Ma már társadalmunk peremén vannak az olyanok, mint te meg én, akik nem akarják úgy megnyerni maguknak a munkát, az előléptetést, a busás hasznot hozó befektetési lehetőséget és a politikai karriert, hogy szembe mennek a valódi értékekkel és megtartják gerincük..