Carl Gustav Jung neve mindenki előtt ismert. Az álomfejtés a kollektív tudattalan és a modern lélektan nagymestere volt ő. Sokan követjük, vagy legalábbis merítünk tanításaiból. Nem mindig értünk vele egyet, de gondolkodásra sarkall minket. Éppen ezért, ha az emberi lélek rejtelmeire keresünk válaszokat, munkásságából érdemes meríteni. Ha önmagunkat akarjuk jobban megérteni, akkor ő segít nekünk. Nem hiába mondta: „A látásod kitisztul, amint a szívedbe tekintesz. Aki kifelé néz, az álmodik. Aki befelé néz, fölébred.” Fontoljuk meg az alábbi néhány gondolatát, rólunk, emberekről:
Gondolkodni nehéz, ezért leginkább ítélkezünk.
Minden, ami másokban irritál minket, hozzásegít saját magunk megértéséhez.
Az ember ismételten el-elfelejti, hogy ami egykor jó volt, nem marad mindenkorra és örökre jó. Csak rója régi útjait, melyek hajdan jó felé vezették, baktat rendületlenül, noha már rég rossz irányba görbültek bevált ösvényei. Aztán már csak a legnagyobb áldozatok árán, keserves bajlódás közepette tud beletörődni abba, hogy a régi jó talán már megavult, s immár nem is jó. És így van ezzel kicsiben és nagyban egyaránt.
Az emberi élet figyelemre méltó paradoxona, hogy épp az, amitől a leginkább félünk, a legnagyobb bölcsesség forrása. Legnagyobb balgaságunk a legjobb elrugaszkodási pontunk. Senki sem válhat bölccsé anélkül, hogy ne lenne szörnyen ostoba. Erósz révén tanuljuk meg az igazságot, bűn révén az erényt.
A szenvedélyes vágynak két oldala van: ez az az erő, amely mindent megszépít, és amely bizonyos körülmények közt mindent le is rombol. (…) A szenvedély sorsokat teremt, s ezzel valami visszavonhatatlant idéz elő.
Aki nem érti az élet célzásait, azt az élet előbb-utóbb telibe találja.
Semmit sem tudunk megváltoztatni anélkül, hogy elfogadnánk.
Ez csodálj az új tenoristát, amaz viszont nem csodálja. Nem azért, mintha nem tetszenék neki, hanem mert úgy véli, hogy amin mindenki ámul-bámul, az még korántsem okvetlen bámulatra méltó.
Az az ember, akinek a szíve nem változott, senki másnak a szívét nem fogja megváltoztatni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: