A népbutítás ma már felsőfokon zajlik. Nincs nap, hogy valamilyen „celebbé” kikiáltott emberről ne látnánk híreket. Nem tudom miért és hogyan lett fontos X-né és Y-né élete például, akik semmi mást nem csináltak, mint hogy hozzámentek egy ismert emberhez?
Fura világot élünk, ahol nem lehet elmenni a mellett a tény mellett, hogy ezek az álhírek és álszemélyiségek szándékosan vannak az arcunkba tolva. Célpontként beállítva őket mások helyett, akikre még inkább lehetne irányítani keserűségünket és haragunkat. Persze a szerencséseknek ezek az úgynevezett „celebek” semlegesek maradnak. Mégis, túl sokan vannak, akik nevetnek rajtuk, akik együtt éreznek velük, haragszanak rájuk, vagy éppen sztárolják őket. Szóval, akik beugranak a média koholmányainak.
Nyílván az egyetlen módszer az lenne, hogy egész egyszerűen ignorálná a sajtó és a köz ezeket a „celebeket”. Ha helyettük könyvet vennének a kezükbe az emberek, hogy csillapíthassák információ éhségüket. Persze ez nem történik meg, mert amíg igény van, a „celebekre” addig újabb és újabb agyament (és többnyire külföldi csatornáktól átvett) műsorok fognak készülni. Hol vagyunk már, az Álljunk meg egy szóra című műsortól, és az utolsó értelmes szappanoperától, (amely meglehetősen életszagúra sikeredett), a Szomszédoktól?
A minap csodálkoztam rá, hogy van egy műsor, ami Luxusfeleségek címen kezdtek el futtatni. Hát ez aztán kell a magyar népnek, mert mi aztán az irigykedésben amúgy is toppon vagyunk! Eleve megosztó személyiségű embereket rakni a képernyőre, egyébként garantált nézősereget biztosít a tévének. Persze, mert még egy ok, hogy azzal foglalkozzunk, mennyivel zöldebb a szomszéd fűje, na és persze az emberek megint a semmi miatt ugorjanak össze, miközben sokkal komolyabb ügyért kellene összefogniuk éppen…
Ahelyett, hogy saját életünk problémáit igyekeznénk megoldani, inkább mások életét figyeljük. Mire jó ez? Valaki mondja már meg, hogy miért nem lehet inkább értelmes műsorokat vetíteni? Felfoghatatlan, miért van igény még mindig arra, hogy „celebekkel” foglalkozzon a sajtó. Ez nem Hollywood kérem. Itt nincs sok igazi nagy sztár, de akik vannak, azokról nincs szó, nap, mint nap, mert nem a semmiből élnek meg, hanem művészi képességeikből.
Csodálkozunk, hogy egyre több fiatal életcélja az, hogy jól menjen férjhez. Ha belegondolunk milyen minőségű és üzenetet közvetítő műsorok futnak a tévében az elmúlt 15-20 évben, akkor nem is kellene annyira meglepődnünk. A kemény munka, szorgalom és tanulás fontosságának hangsúlyozása, valahogy háttérbe szorult. Mint az oktatás, ahol az elmúlt 28 évben nem sikerült egy sikeres tantervet sem összehozni az oktatási minisztériumnak.
Amerikában már írtak egy tanulmányt arról, hogy az oktatás silányságának oka, ugyanaz, mint a hulladék tévéműsoroké. Butítani kell a népet, mert aki nem tanul, könnyebben irányítható, befolyásolható és megvezethető. A mi országunk persze ezt a trendet valamiképpen el is sajátította. Az tény, hogy kevés a szakmunkás az országban, de nem biztos, hogy az a megoldás, hogy akkor nem is adjuk meg a valódi lehetőséget a fiataloknak a színvonalas oktatás biztosításával, vagy a színvonalas műsorok sugárzásával.
Persze van, aki szerint jobb egy tucat birka, mint egy bagoly. Egy réteg mégsem néz már tévét és az interneten futó értelmetlen szalagcímeket is kerüli. Persze, még így is lehet értesülni arról, hol tart éppen a sajtó, X-né és Y-né boncolgatásában. Ha akarjuk, ha nem, látnunk kell, hogy ők léteznek, s olyan ismertek, hogy kislányok és nagylányok rájuk akarnak hasonlítani.
Úgy gondolom a szülőkön és a tanárokon most még több felelősség van, mint korábban. Nehéz jó értékeket bemutatni és átadni a fiatalságnak, miközben a csapból is az folyik, hogy a boldoguláshoz nem kell tudás, maximum, csak a hanyattfekvés tudása. Persze harcolni lehet és kell is a groteszk és a fals állításokkal. Sokan meg is próbálják felvenni a kesztyűt, úgyhogy én a magam részéről emelem kalapom a tanárok és a szülők előtt, akik próbálnak értelmet és értéket a gyerekeknek tanítani még.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: