A török uralom alatt, a három részre szakadt országban született 1555 körül Budán, Budai Parmenius István. Kálvinista szülők nevelték, viszonylagos jómódban, így színvonalas oktatást kapott. 1579-ben hároméves tanulmányútra küldték a tehetséges ifjút, aki fél évet töltött Bécsben, Heidelbergben, Padovában, majd a Oxfordban.
feltehetően ő volt P. István
A vándor tudós egyre több ismerősre és barátra tett szert utazásai alatt, így jutott egyre befolyásosabb körökbe. Angliában időzött a legtovább, s így egy nemesi család estélyén lett bemutatva Sir Humprey Gilbertnek, amely aztán sorsfordítónak bizonyult számára. Ekkor már egy neves geológus, Richard Hauklyt mellett tanult, az oxfordi egyetemen, akivel aztán közösen összegyűjtött minden anyagot Észak-Amerikáról. Gilbert már ismerte Hauklyt munkásságát, s bízott annak geológusi tudásában. Így, mikor Parmenius és Haukleyt közös könyve megszületett Észak-Amerikáról a királynő elé járult, hogy engedélyeztesse expedícióját az Újvilágba.
A propaganda része volt, hogy Parmenius megírta latinul a De navigatione című költeményét, amely Anglia és Gilbert dicsérete volt. Célját elérte, hiszen fel kellett kelteni és aztán fenntartani Anglia érdeklődését egy expedícióhoz. A vers nyomtatásba került, s hősünk felbuzdulva a sikeren újabb költeményt írt. A Paent 104 zsoltárra 1583-ban jelent meg.
Aztán nekiállt újraírni első költeményét, mert Gilbert nem szállt vízre 1582-ben a rossz szélirány miatt. A késlekedés nyomán fogant meg a gondolat Parmenius fejében, hogy ő is szívesen felfedezné az Újvilágot, amire aztán úgy került sor, hogy Gilbert felfogadta őt az expedíció költőjének.
Sir Humprey Gilbert
1583 nyarán végül elindult a Swallow Amerika felé. Rajta volt egy magyar is, Budai Parmenius István. Az út korántsem volt izgalmaktól mentes, mert a hajó készletei nem voltak elegek, így a legénység egy része elkezdett kirabolni más hajókat egyes kikötőkben. A nehézségek ellenére végül az új-fundlandi partoknál az expedíció összes hajója találkozott. Majd délre fordultak, ahol szembe találták magukat a portugálokkal és a franciákkal.
Mikor kiderült, hogy csak fel akarják térképezni New Englandet, készségesen beengedték őket. Parmenius több társával együtt augusztusban lépett Amerika földjére magyarként elsőként. Gilbert augusztus ötödikén hivatalosan bejelentette, a sziget megszállását, s átvette az ott élő halászok felett a vezetést. Az expedíció elkezdte a terület ásványkincseinek és terméseink feltérképezését. Parmeniust ennél sokkal jobban érdekelte azonban az állatvilága ennek a környezetnek, s meglepődve tapasztalta ott bizony fehér medvék élnek.
a hajótörés legendája
Az Újvilágban szerzett élményeit versekben és levelekben közölte le barátainak. Az egyetlen levél, ami fennmaradt tőle Hauklytnak írta, akinek a hely puritánsága felett érzett csalódása miatt panaszkodott. A csalódás nem csak az ő érzéseit tükrözte, mert bár halban gazdag volt a vidék, de ennél azért Gilbert is többre vágyott. El is indult újra az expedíció ezúttal New England belseje felé, délen áthajózva, ám a látási viszonyok nehezítették dolgukat.
Parmenius hajója zátonyra futott, s összetört, sem ő, sem Gilbert nem volt a megmenekültek közt. Az expedíció megbukott, s a veszteség túl nagy volt. Mégis egyre többen lettek Parmenius költeményének hála azok, akik Amerikába akartak jutni. Ki gondolt volna, hogy egy magyar, aki égett a felfedezés vágyától, annyira felbuzdítja az angolokat, hogy aztán azok meghódítják Amerikát végül?
Forrás: Tóth Béla: Budai Parmenius István
David Quinn: Budai Parmenius István az első magyar utazó Észak-Amerikában
Képek forrása: pinterest.com
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: