Lélekölő találkozások

Vannak emberek, akik mérgezően hatnak ránk. Bekúsznak bőrünk alá, s megfertőzik szívünk. Súlyt raknak testünkre, s lelkünkre. Azt akarják, mentsük meg őket önmaguktól, lehetőleg úgy, hogy ne is vegyék azt észre.

Jellemük karcos, szellemük zavart. Hol az egekben szárnyalnak, hol a pokol bugyrában ragadnak. Egyszer tündériek, máskor szimpla őrültek. Megnevettetnek, aztán megríkatnak azzal, hogy minden bajuk forrásának minket neveznek meg.

Nárcisztikus személyiségek, akikben nagy az egoizmus. Igaz, ez párosul egy nagy adag megfelelési kényszerrel is. Azt hiszik, az embereknek elvárásaik vannak velük szemben. Megjátsszák maguk, a fejükben létező – s legtöbbször szüleiktől vett- elvárások tükrében.

A mérgező emberek közt sokan voltak érzelmi és/vagy fizikai bántalmazások áldozatai. Bántották őket, rájuk raktak felnőtt terheket gyermekként, amelyeknek súlyától soha senki nem mentesítette őket. A legtöbben olyat láttak és tapasztaltak, amit egy gyermeknek nem lenne szabad. Ez aztán megzavarta és megbetegítette lelkük, ami aztán eltorzult személyiséget hívott elő belőlük.

Persze legtöbbjük járt szakembernél, aki időlegesen segített is már rajtuk. Folyamatosan azonban nem tudott, mert őt hívták éjjel-nappal, amikor valami bajuk akadt. A segítőből barátot csináltak, aki érti személyiségi gondjaik. Csakhogy egy lélekgyógyász feladata a gyógyítás, nem a barátkozás, s ha a páciens ezt nem érti meg, akkor a mérgező ember, nem hisz többé a gyógymódban, új „segítőt” keres.

Az új „segítő” aztán már nem lesz szakember. Egy mérgező ember sosem akarja azt tudomásul venni, hogy vele baj van. Egyszerűen azért, mert nem jut túl a hibáztatáson. – Az apám, az anyám, tett ilyenné, én nem tehetek róla. – gondolja magában. S ez mentesíti is attól, hogy önmagán dolgozni akarjon.

Néha ugyan belátja problémáit, de az önhibáztatása legalább annyira szélsőséges reakcióba torkollik, mint mikor másokat hibáztat. Azért, mert belelovalja magát egy tévképzetbe, amit valamilyen káros anyaggal akar aztán orvosolni. Alkohol, drog, szex, játékfüggőség szóba jöhet ilyenkor. Úgy, hogy észre sem veszi, hogy tulajdonképpen ismétli a múltjában látottakat családján, s környezetén.

A bántalmazottból így aztán bántalmazóvá válik. Ismétel, de most ő adja tovább azt, amit már kapott. Hiába alkalmaz „csak” érzelmi zsarolást, akkor is bánt másokat. Pedig nem akar, sőt, olykor be is látja, hogy rossz úton jár, de akkor sem keres segítséget magának.

Akkor sem, ha látja, lassan mindenki elfordul tőle. Akkor sem, ha tudja, tönkreteszi családját azzal, amit tesz. Képtelen önkontrollt gyakorolni magán és késztetésein. Inkább mérgezi tovább az embereket, úgy, hogy előbb az emberek kegyeibe férkőzik hízelgéssel és kedvességgel, aztán szépen lassan előbújik belőle zsarnoki énje.

Minden egyes alkalommal egyre messzebbre megy. Mert minél többször manipulál másokat, annál inkább élvezi a helyzetet. Jól ért ahhoz, hogy megsajnáljuk, s pátyolgatni akarjuk lelkét. Igaz, ez csak addig működik, amíg el nem kezd bőrünkbe ivódni, s azt nem vesszük észre magunkon, hogy valami betegíti jellemünk.

A mérgező ember érzékeny radarral választja ki azokat, akiket lehet manipulálni. Sérült lélek gyakran találkozik sérült lélekkel. Ez nem véletlen, mert a sorstársakkal az ember egy láthatatlan szálon összekötődik. Csak az a fontos, hogy legalább az egyik – de jobb lenne, ha mindkét fél- tanulna abból, hogy miért találkozik egy mérgező és egy manipulálható ember, hogy aztán több ilyen lélekölő találkozás ne jöhessen létre…