A csodatévő tanár élete

Egy jó tanár olyat tanít a diáknak, amiből az aztán egész életében építkezhet. Így volt ez Anne Sullivan esetében is, aki Helen Keller tanáraként, majd barátjaként lett ismert. Mark Twain csodatévőnek tartotta, s tulajdonképpen az is volt. Hiszen egy dührohamokkal küszködő és zabolátlan gyermeknek adta a kezébe a világ megértésének kulcsát.

Ráadásul úgy, hogy az ő élete sem volt éppen egyszerű. Anne ugyanis egy Írországból Amerikába áttelepülő szegény család első gyermeke volt. Az 1866-ban született lány 7 évesen egy bakteriális fertőzés következtében majdnem teljesen elvesztette látást. A következő évben anyja meghalt, s két évig apja bántalmazását és molesztálást kellett elszenvednie.

Aztán szegények házába került, amelyben sok ideggyenge, s magára hagyott terhes asszonnyal találkozott. Na meg az apácai szigorral, amely sokszor járt együtt fizikai bántalmazással. Még csak 10 éves volt, de olyan dolgokat hallott, amit nem lett volna szabad. Kétszer próbálták megműteni szemét, sikertelenül, míg nem hallott egy intézetről, ahol vakokat tanítottak, s a szegények házának egyik jótevőjének szólt, hogy szeretne abban az intézetben tanulni.

Kívánsága teljesült, s a Perkins iskolába került. Megtanulta a jelnyelvet – amit a vakoknak a tenyerükbe írtak bele- s 15 éves korában sikerült a szemműtétje is, így majdnem tökéletesen látott újra. Megismerkedett Shakespeare műveivel, elsajátította a latin, a görög nyelvet is ily módon. Kitűnő tanulónak bizonyult, így az iskola vezetője őt kérte fel, hogy tanítsa a Keller család kezelhetetlen vak és siketnéma lányát.

Anne és Helen

Anne 1887 március 3-án érkezett meg- 21 éves korában- Helenhez. Mindjárt konstatálta, hogy ahhoz, hogy a kislányt tanítani tudja, előbb fegyelemre kell nevelnie. Egy hét után arra kérte a szülőket, hogy biztosítsanak neki teret ahhoz, hogy kettesben lehessenek. Egy hónappal később megtört a jég, s Helen megértette a víz szót, amit Anne a kezébe írt.

Innentől kezdve gyors fejlődésnek indult Anne tanítványa. Három hét alatt 100 szót megtanult Helen. Egy év múlva már szenzáció volt Anne munkája Helennel, így meghívást kaptak az akkori elnöktől, Grover Clevelandtől és Alexander Graham Belltől is (aki a siketek egyik fő támogatója és segítője is volt). Amerikára akkora hatást gyakorolt Anne és Helen története, hogy Mark Twain is megírta A csodatévő színi drámáját kettejük történetéből.

Helen mire 10 éves lett olvasta a Braille-írást, s Anne elvitte egy tanárhoz, hogy beszélni is megtanuljon. 11 órát vett Helen, de az artikulációja nem volt annyira jó, így sokszor Anne fordított neki továbbra is. 1892-ben Bell szorgalmazta, hogy Anne a Vakok iskolájában tanítson tovább. Anne elutasította, inkább tanítványát kísérte a középiskolába, ahol az igazgató el akarta őt Helentől különíteni, mondván agyondolgoztatja a lányt, s túlságosan is ráerőszakolja akaratát.

Anne ekkor annyira bepánikolt, hogy írt mindjárt Helen anyjának. Helen másik iskolába került, s Anne-t nem sikerült soha senkinek sem elválasztania tőle. 1902-ben a Radcliffe egyetemen találkoztak John Macyvel. Az ifjú tanárnak Anne megtanította a jelbeszédet, mert Helen első életrajzi könyvéhez kérték segítségét, így tudnia kellett, mit mond a lány maga.

John, Anne és Helen

A munkakapcsolatból szerelem lett, s mikor 1904-ben Anne és Helen Wrenthamban vettek egy farmot, John megkérte Anne kezét. A nő azonban visszakozott, s csak egy évvel később sikerült rábeszélni a házasságra. John beköltözött Anne és Helen otthonába. Még egy könyvet segített Helennek elkészíteni, majd egyre több gondja akadt Anne akaratos természetével.

Mikor 1913-ban felolvasókörútra indult Anne és Helen elköltözött. Soha többé nem tért haza, Anne teljesen összetört, de sohasem váltak el. Dührohamokkal küszködött, miközben azzal nyugtatta magát, hogy Helennek szüksége van rá. Aztán 1916-ban óriási túlsúlya miatt, egészsége romlani kezdett, tévesen tuberkulózissal diagnosztizáltál, s ő elutazott Puerto Ricóba. 5 hónapot töltött ekkor Helen nélkül végre. Felszabadult, nem dolgozott élvezte a teljesen más környezetet. Aztán hazatért, mikor Helen arról írt neki, hogy kitört a háború, eladták a wrenthami birtokot és Forest Hillben vásároltak egy másikat.

Háborúellenes beszédeket tartottak országszerte, s meglátogatták azokat a férfiakat és nőket, akik a háborúban vesztették el látásukat/hallásukat. Reménykedtek, a kapitalizmusban, de Anne szkeptikus volt. Aztán 1918-ban Helenről filmet akart csinálni Hollywood, ami csúfos kudarcot vallott. Egy barátság azért született ebből, mert ekkor találkozott Charlie Chaplinnel Anne, akinek hasonló családi háttere és természete volt, mint neki.

utolsó éveikben együtt

Később, Helen egyre népszerűbb lett, s újabb turnéra indultak. Újabb könyvet írt, majd járták az országot, miközben Anne egészsége romlott, s a látásával is újra gondok adódtak. Mikor állapota stabilabb lett Helennel Angliába, Skóciába és Írországba is ellátogatott. Anne megismerkedett gyökereivel, Írország nagy hatást gyakorolt rá.

1930-ban tiszteletbeli doktori címet kaptak a philadelphiai egyetemtől, amit először csak Helen fogadott el. Anne csak két évvel később, akkor is kicsit vonakodva, mert bántotta, hogy kritizálták tanításai módszereit akkor már elég sokan. Egy évvel később látása tovább romlott, elvitték Kanadába, de semmi nem segített rajta. Végül 1936 októberében úgy halt meg, hogy férje nevét mondta ki utoljára.

Forrás: Nella Braddy Henny: Anne Sullivan Macy

Helen Keller: Teacher Anne Sullivan Macy

 képek forrása: pinterest.com