Szenzációs teljesítménnyel, 154 km/h végsebességgel és egy eltört hátsó futóművel Szisz Ferenc megnyerte az első Le Mans-ban tartott Grand Prix versenyt. Ezzel történelmet írt. Sem előtte sem utána nem volt magyar, aki ilyen teljesítményt nyújtott volna a Forma 1-ben, pedig azóta eltelt 112 év. Mégsem beszélünk róla túl sokat, pedig nem „csupán” egy autóversenyző volt. Hanem egy nagy tudású gépész is, akinek néhány olyan fejlesztést is köszönhet a sportág, amit a mai napig használnak az istállók.
A Szeghalmon született szász családból származó Ferenc hatodik gyermekként látta meg a napvilágot 1873 szeptember 20-án egy felcser fiaként. Apja a Wenckheim család szolgálatában állt, anyja háztartásbeli volt. Ferenc rézművesnek tanult, de az egyre nagyobb teret nyerő autók szerkezete hamar felkeltette érdeklődését, így mikor ideje engedte műszaki tanulmányokat folytatott.
1890-től Mezőhegyesen dolgozott egy fűtőházban, majd elindult a világba, hogy megismerkedjen az új mechanikai fejlesztésekkel. Megjárta Budapestet, Bécset, Elzász Lotaringiát, (ahol megismerkedett későbbi feleségével, Bettivel) és Münchent, ahol a Bosch cégnél kezdett dolgozni. A századfordulóra az ifjú pár Párizsban kötött ki, s Ferenc a Renault cégnél kezdett dolgozni előbb a szerszám-géposztályon, majd az autógyártáson.
Lois Renault hamar felismerte benne a tehetséget, így szabadalmait megvette tőle és megengedte neki, hogy kedvére kísérletezzen fejlesztésekkel. Ennek köszönhetően megalkotta az első szabályozott öngyulladású motort és kiváltotta a kurblit egy sűrített levegős indítószerkezettel. Miután fejlesztéseit ő ismerte a legjobban, így az a megtiszteltetés érte, hogy a cég társalapítója, Lois Renault maga mellé vette a versenyeken.
(Ugyanis ekkor még úgy zajlottak a versenyek, hogy a versenyző mellett ült a szerelő, azért, hogy rögtön cselekedni tudjon, ha bármi baj van.) Aztán, Marcel Renault vette át a versenyzői szerepkört és ő is Szisz Ferencet választotta szerelőjének.
Miután a Madridban tartott versenyen elhunyt Marcel, Szisz Ferenc lett a csapat versenyzője. Ez 1903-ban történt, s egyből úgy, hogy ötödik helyen végzett autójával a Gordon Bennett Kupa versenyen. Aztán csapatával átugrottak az Egyesült Államokba, hogy részt vegyenek a New Yorkban megrendezett Long Island-i Vanderbilt Kupán. Itt már olyan nagyágyúk mellett ért el ötödik helyezést, mint Felice Nazzaro és Louis Chevrolet.
1905-ben kinevezték a Renault tesztelési osztályvezetőjének, ami rengeteg munkával járt. Ennek ellenére, mégis eljutott 1906 június 26-27-én az autósport első Grand Prix versenyére. A Le Mans- Saint Calais- Ferte Bernard országúton tartott versenyt, s a 103,18 kilométeres távot naponta hatszor kellett megtennie 32 versenyzőnek. A hőség, s az útviszonyok következményeként aztán mindjárt az első napon kiesett 16 versenyző, majd a második napon még 5.
Végül Szisz a 90 lóerős Renault AK 90CV pilótájaként átlag 100, 8 km/h sebességgel és 32 perc fölénnyel (amely annak volt köszönhető, hogy az egyenesekben, ő volt a leggyorsabb és elérte a 154 km/h csúcssebességet) megnyerte az 1238, 16 km hosszúságú versenyt. Ezzel pedig legenda lett, s vagyonos, mert 45 ezer frankot nyert, megkapta a francia állampolgárságot, s állami kitüntetést is Franciaországtól.
Szisz győzelmét az is segítette, hogy ő használta először a Michelin fivérek újítását, a könnyen cserélhető keréktárcsára szerelt gumiabroncsot. (Így, ha defektes is lett az autó, gyorsan lehetett cserélni, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy ő és szerelője 4 perc alatt tudott kereket cserélni, míg a többieknek, negyed órába is beletelhetett a művelet. ) Így a módszer elterjedt, na meg a nagy versenyek rendezése is szerte Európában.
1908-ban újra rajthoz állt Szisz Le Mans-ban, de nem ért célba műszaki hiba miatt. Savannában ugyanígy járt, s abbahagyta a versenyzést. A rá következő évben elhagyta a Renault céget is, hogy saját műhelyt nyisson Neuilly-sur-Seine-ben.
Miután Európa-szerte tisztelték, így 1914-ben újra rávették, hogy versenyezzen a lyoni Grand Prix-n. Megkapta autója a tiszteletbeli Nr. 1 rajtszámot, de a fél táv megtétele után fel kellett adnia a versenyzést műszaki hiba miatt. Aztán szeptemberben kitört az első világháború és Szisz önkéntesként bevonult a francia hadseregbe, s az algériai szállító csapatok vezetőjeként szolgált, ám 1915-ben tífuszos lett, és kórházba került.
A háború után javítóműhelyében dolgozott tovább, míg az 1930-as évek végén visszavonult és feleségével Párizstól nem messze Auffargis-i villájában élt, 71 éves korában bekövetkező haláláig, amelyet tüdőgyulladás okozott.
Franciaországban a Le Mans-i versenypálya mellett található Szisz Múzeum, Renault múzeum, a Renault történeti múzeum és a Haris testvérek Autós múzeuma is őrzi emlékét. Magyarországon a Hungaroring pálya bejáratánál emeltek neki egy autós szobrot 2003-ban.
Forrás: magyargplegendak.hu
libarius.hu
gphirek.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: