Frida Kahlo július 6-án lenne 111 éves. Apai nagyapja magyar volt, így az ő ereiben is csörgedezett egy kis magyar vér. Talán azért is volt annyira erős és akaratos, mert annyiféle nemzet vére keveredett össze benne. Az biztos, hogy az élet meggyötörte őt (is) rendesen, de a szenvedéséből végül előnyt kovácsolt.
Frida hat éves korában gyermekbénulást kapott, s kacskalába lett. 18 éves korában egy súlyos baleset is érte, amelynek nyomát egész életében magán viselte. Magának kezdett festeni, hogy unalmát elűzze, amíg ágyba kényszerült. Festményei tulajdonképpen lelke hullámzásának lenyomatai, s képes naplójának tekinthetők.
Frida és Diego
Élete szerelme a nála 24 évvel idősebb Diego Rivera festő volt. Az ő hatására döntötte el, hogy a festészettel komolyabban fog foglalkozni. Kétszer ment hozzá, mert a férfi sok más nővel hált, többek közt Frida húgával is. Frida sem maradt adósa, Muray Miklós fényképésszel, Lev Trockijjal és Chavela Vargas énekesnővel is megcsalta férjét, elvált tőle, de újra hozzáment, s Diego nevét mondta ki utoljára halálos ágyán is, mert csak őt szerette egész életében.
1937-ben kezdtek érdeklődni festményei iránt. Szürrealistának szokták mondani, de ő sokkal több volt annál. A magyar származású és világhírűvé váló fényképész (és nem mellesleg vívóbajnok) Muray Miklós készítette róla a legismertebb portrékat. Murayval 10 évig voltak szeretők, úgy, hogy Frida közben elvált és újra hozzáment Diegohoz és Muray is elvált közben és kész lett volna elvenni Fridát, de ő csak szeretőnek akarta.
Muray Miklós képe
Akárkivel találkozott Frida abban nyomot hagyott. Nem különben alkotásai, így nem is csoda, hogy bekerült a Louvre-ba is. Tanított, dolgozott, szeretett és szenvedett. Gerince egyre kevésbé bírta a terhelést, így megműtötték, de nem sokkal később kerekesszékbe kényszerült.
Politizálni kezdett, aztán lábát amputálni kellett. 1954-ben tüdőgyulladást kapott, teste nem bírta ki a terhet, így túl korán 47 éves korában elhunyt a világ egyik legismertebb festőnője.
Azért festem magamat, mert oly gyakran vagyok egyedül, s magamat ismerem a legjobban.
Merj élni, meghalni bárki tud!
A szenvedély az a híd, amely eljuttat a fájdalomtól a változásig.
Semmi sem abszolút. Minden változik, minden mozog, minden forgásban van, minden elszáll és eltűnik.
Még ha sokaknak is mondtam: “szeretlek”, még ha voltak is randevúim és másokat is megcsókoltam, legbelül csak téged szerettelek… (Diego Rivera festő szerelmének mondta ezt)
Minden középpont egy és ugyanaz. Nincs olyan, hogy butaság. Egyek vagyunk, egyek voltunk és azok is maradunk mindig. Nem számít az idióta végzet.
Forrás: britannica.com
pinterest.com
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: