Beszéljünk a semmiről! Lehetőleg szitokszavakkal nyomatékosítva mondanivalónkat. Beszéljünk úgy mindenkiről, mintha mi ülnénk a magas lovon, ők meg a földön. Nyomjuk a rizsát arról, hogyan kellene élni. Mondjuk meg a tutit, mert annyira király csávók vagyunk, hogy ezt megtehetjük. – Ilyenek azok, akik a bullshitből élnek.
Ha szétnézünk, az interneten rengeteg olyan oldalba botolhatunk bele, ahol ömlik a szenny. Szexre éhes, politizáló, identitásválságban lévő, párkereső emberek vesztik el fejük a virtuális térben. Népszerűek ezek az oldalak valamiért, sok ember szereti ezeket. Vajon miért kell a bullshit nekünk? Miért az a kikapcsolódás, hogy hazudunk, trágárkodunk és kritizáljuk (kéretlenül) a többi embert?
Persze az tiszta sor, hogy szeretünk panaszkodni, s más életében vájkálni. Érdekesebb a szomszéd család élete, minthogy a saját életünket rendbe tegyük. Kíváncsiak vagyunk, mert addig sem kell a saját bajunkkal foglalkozni. Nem segítünk magunkon, sem a többieken, de azért nagyon szeretjük megmondani, kinek mit kellene csinálni.
Ontjuk magunkból az ostobaságot és az internet, na meg a tévé adja hozzá nekünk a „szellemi táplálékot”. Élő adásban nézhetjük, hogyan élnek összezárva hírnévre kiéhezett fiatalok. Ezért aztán megmutatják magukat pőrén, s szeretkezés közben is. Mindegy milyen áron, de benne akarnak lenni a tévében, hogy aztán három hétig felismerje őket az utcán a tévénéző.
Testi kapcsolatra keresnek párt az emberek a neten, s ezért a végsőkig elmennek. Ki szebben, ki csúnyábban fogalmazza meg, hogy mit szeretne. Van, aki még képet is küld magáról mindenféle pózban. Van, aki a felsőtestét mutatja meg, van, aki az alsó régióit is közszemlére teszi, hogy ne áruljon zsákbamacskát.
Ma már ott tartunk, hogy frusztrációnkat a virtuális térben adjuk ki. Ez nem is lenne feltétlen olyan nagy baj, ha ismernénk a határaink. De a láthatatlanság, s egy akármilyen sablonkép megment minket attól, hogy vállalni kelljen arcunkat. Könnyebb így bátornak lenni, de ha Jani találkozik azzal, aki hajlandó vele testi kapcsolatra, akkor összemegy az egója.
Dumálunk, mondjuk a tutit, mert megtehetjük. Senki nem kontrollálja mit és hogyan kommunikáljunk le. Ontjuk magunkból a bullshittet, mert olyan oldalunknak is teret adhatunk így, amit a „való világban” nem mernénk soha. Pedig jobb lenne, ha inkább igazi életet élnénk, kimennénk a szabadba futni, értéket tennénk életünkbe, ahelyett, hogy a bullshittet éltetjük.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: