Baj van a világban, s baj van velünk, emberekkel. Enerválttá, s közömbössé váltunk, mindenkivel szemben. Évek óta panaszkodik nekem egy barátom arról, hogy a legtöbb kollégája és barátja el van foglalva saját magával. Mindenki csak magáról és gondjairól beszél, de nem érdeklődik a másik hogyléte felől.
A felvetés nem újdonság, éltem Hollandiában, amely a felszínes emberek gyűjtőhelye. Legalábbis én ott döbbentem rá, hogy mennyire nem érdekli az embereket a másik, s milyen szépen megtartják mindenkivel (még a saját családtagjaikkal is) a három lépés távolságot. Mintha egy távcsövön keresztül néznének rá a világra, s abban az emberekre. „ Mindenki egye meg, amit főzött.” – gondolják ők, s így nem is szólnak bele és hozzá mások életéhez.
Mikor hazatértem Magyarországra úgy gondoltam megszabadultam ettől a közömbös világtól. Nem így történt, mert 8 év után az élet itthon is megváltozott. Az emberek ugyanúgy el vannak foglalva saját magukkal, s az empátia fogalma sem szerepel sokak szótárában. Gyakorlatilag világszerte egy önző és én centrikus felfogás lett a mérvadó manapság.
Annyira nem foglalkozunk a másikkal, hogy most ott tartunk, hogy vérző, sebesült emberek mellett is elmegyünk szó nélkül az utcán. Nem nézünk rá a koldusra se, nehogy meglássa szemünkben az undort vagy a bűntudatot, mert nem akarunk vagy tudunk neki segíteni. A menekülteket is elítéljük, s mindenkiben potenciális terroristát látunk. Gyűlölni, utálkozni, megvetni tudunk, csak együttérzést, elfogadást, szeretetet és figyelmet nem vagyunk képesek mutatni az emberek felé.
A minap róttam a napi futásadagom, mikor elestem a betonon. Felszakadt az állam, ömlött a vér belőle és a kezeimből. 4 kilométert botorkáltam hazáig, rengeteg emberrel találkoztam út közben. Senki se állt meg megkérdezni segíthet-e, jól vagyok-e, így azt hittem nincs is nagy bajom- aztán mégis 5 öltéssel varrtak össze a kórházban és enyhe agyrázkódással ágynyugalomra ítéltek.
Fényes nappal nőket és gyerekeket támadnak meg, de ahelyett, hogy valaki is segítene nekik, csak bámészkodni állnak meg (ha megállnak) az emberek. Nem hívja a rendőrséget senki, sőt, van, aki inkább felveszi a telefonján az esetet, mert majd kirakja a facebookra (nem segítő szándékkal). Látványosságként könyvelünk el olyan helyzeteket, amikor emberek veszélyben vannak, megsérülnek, segítségre szorulnának. Elvesztettük a valóságérzetünk a virtuális térben? Érzéketlenek lettünk? Mi történt velünk?
Mindenkinek megvan a saját problémája, ez tiszta sor. Igyekszünk ezeket megoldani, s másra már nem figyelünk. Csak akkor kapjuk fel a fejünk, ha egy hozzánk közel állóval történik valami. Annyira bele vagyunk veszve az önsajnálatba és a látszatvilágba, hogy a valódi érzések már-már kihaltak bennünk (tisztelet a kivételnek).
Állatok és emberek nap, mint nap kerülnek olyan helyzetbe, amikor szükségük lenne támogatásra odafigyelésre, szeretetre törődésre. Mégsem kapják meg a kellő segítséget, mert nincs bennünk emberekben kellő empátia és segítő szándék, s el vagyunk foglalva saját magunkkal. Ez pedig baj, mert ha ez így marad, akkor nagyon rossz jövő felé halad az emberiség. Ideje lenne magunkba nézni, s változtatni, amíg még nem késő, mert Steve Tyler is megénekelte: ” Valami baj van a világgal…”- már 1993-ban, s azóta a helyzet csak még rosszabb lett.
És nem írta a cikk szerzője, hogy nincsenek jó emberek… De az biztos, hogy az ön helyében nem lennék ekkora hanggal, mert az empátiás készségével eleve van baj… Igaztalanul támadja a cikk szerzőjét… Nem is értem…
Mire föl gyanúsít valakit hazugsággal? És miért olyan utópisztikus és hihetetlen, hogy valaki elesik és nem segít neki senki? Többet kéne olvasni, beszélgetni másokkal a világ dolgairól, hogy kicsit nagyobb tudással bírjon ön is. Számtalan cikk foglalkozott már hasonló, és még sokkal durvább esetekkel,amikor hagytak meghalni az utcán a rosszulléttől, akár szívinfarktustól elesett embert…
Írásából kiderül, hogy sportos életmódot folytat. Valószínű, hogy rendszeresen fut, nyilván a megszokott útvonalon. Én is estem már el egy párszor, főleg, amíg dolgoztam és mikor reggel a buszhoz futottam De nem sikerült soha úgy elesni, hogy a fejem talajt fogott volna, mert mindig lecsaptam a kezeimet, de az sem vérzett, csak sajogott utána egy ideig. Szóval esni tudni kell, annak pedig, aki sportol, annak illik is.
Mellesleg én már párszor csalódtam azokban, akiknek segíteni akartam. Persze nem ért nagy csalódás, és akkor is magamat hibáztattam. Az egyik ilyen eset volt, amikor egy kerekes-székes a felső polcon lévő árut nézte az üzletben, és megkérdeztem, hogy tudok-e segíteni? Azt mondta, hogy köszöni, nem kér segítséget, mert ő nem nyomorék, csak bizonytalan a járása, azért közlekedik kerekes székkel. És tényleg fel tudott állni, és le tudta venni a polcról, amit akart. Egy másik eset az volt, amikor egy fehér bottal közlekedő embernek szóltam, hogy segítek kikerülni a nagy tócsát a sétány közepén. Azt mondta, hogy köszöni, de ő nem vak, csak gyengén látó.
Mi a tanulság? Egyszerű : ha segítségre szorulunk, akkor meg kell szólalni (például, ha a zebrán való átkeléskor erősen szédülni kezdünk), és megkérni valakit. hogy segítsen a másik oldalra jutni.
Ha eszünknél vagyunk, de ellátásra van szükségünk, akkor telefonálni kell a mentőknek. Egyszerű mobiltelefon is megteszi. Nem úgy van, mint régen, hogy keresni kellett egy telefonfülkét.
Ma már boldog-boldogtalannak van mobilja, ráadásul okosmobil, és ezt mindenki tudja. Látták, hogy menni tud, abban pedig biztos volt mindenki, akivel találkozott, hogy van Önnél mobil, amin segítséget tud kérni. 🙂
Tisztelt Bottka Katalin! Alátámasztja a bejegyzés valóságtartalmát, azzal, hogy elutasító, sértő, otromba véleményt fogalmazott meg és írt le. Egyszerűen nem segítenek az emberek – tisztelet a kivételnek – ellenben a többség, azonnal és durva módon a másik arcába vágja a véleményét. Ön is így tett. A tapasztalatom több rétegű, a hivatásomban is az elfordulást tapasztaltam, és személyesen is átéltem. Azt hiszem, hogy aki a mai valóságban nyitott szemmel él, az azt mondja, hogy húszból tizenkilenc ember inkább elfordítja a fejét a segítség helyett.
Kedves Bottka Katalin
Az Ön válaszolása reagálok röviden.Nem általánosít
a cikk írója.De sajnos ezt a világot éljük.Nap mint nap tapasztalni lehet.Tegnap este ép erről volt szó a TV-ben. Hogy hova süllyed e világunk hamarosan hanem változtatunk .
Nos én magam is láttam hasonló helyzeteket,hogy elmennek egymás mellett az emberek.És még egy a HÉV-en ültem amikor jött egy hajléktalan és tartotta a tejfeles poharát pénzért.-tettem bele csak egy 100 Ft -ot.Velem szemben ülő hölgy kifejezetten kérdőre vont miért adtam ennek a részeges senkinek.,teljesen fel volt háborodva.Egy senki nem tudja miért lett valaki hajléktalan ,és nem mindenkinek van ereje végig csinálni a problémáját-nem vagyunk egyformák hála Istennek.Inkább Ön szégyellje el magát,hogy így reagált.,a cikkre.Nem kell itt semmit kitalálni csak nézzen körül jobban és figyeljen akkor majd meglátja hova süllyed -e világ. És akinek nem inge ne vegye magára.
Kedves Katalin,
Sajnos ez megtörtént a sérülésem valós. Eszembe nem lenne soha olyat leírni, ami nem történt meg. Soha életemben nem írtam hatásvadász cikket, ugyanis ez egy blog. Vagyis egy személyes virtuális napló.
Ez hazugság. Kitalált történet, bár az írója bizonyára úgy gondolja, hogy akár meg is történhetett volna, hiszen ilyenek az emberek. Csakhogy ez nem igaz! Ez egy olyan primitív általánosítás, ami sértő az emberekre, és szégyen az íróra nézve. Vannak ilyenek is, meg olyanok is. vannak közömbös, fásult emberek, és vannak igenis segítőkész, áldozatkész emberek, akik képesek az életüket is veszélyeztetni akár egy kutyáért is. Hazudik, hogy rengeteg ember látta, ahogy “ömlik” a vére, és senki nem segített. Szégyellheti magát! Ez egy undorító, gusztustalan, hatásvadász írás.
Sajnos nem a világgal van baj hanem az emberekkel,mindenki csak a pénzt hajszolja, de közben elsorvad az emberi lélek, a nök is az emancipációt arra használják, hogy mint a férfiak 1 napos szexkalandokat keresnek és erre még büszkék is– ma volt egy cikk , hogy egy buszsoför beengedte a buszba melegedni a kóbor kutyust, ez is ritka már,forditott világ van, az állatok lettek emberiek- az emberek az állatok,,,,,
Nagyon szomorú és felháborító is, hogy egyetlen embernek sem jutott eszébe, hogy legalább megkérdezze miben segíthet. Arra tippelek, hogy azt gondolták verekedtél, ezért a sérüléseid, de akkor már nem szorulsz segítségre? Ez jellemző a mai világ embereire és pont ezért csinálhatnak velünk amit akarnak (juszt sem írom le, hogy kikre gondolok ilyenkor, mert rögtön legalább ezren támadnának, hogy politizálok).