Nem kell mindent kimondani, mert vannak érzések, amelyekhez a szavak kevesek. Nem kell mindent megkérdezni, mert a szívünkben már tudjuk a válaszokat. Nem kell mindenre válaszolni, mert nem mindenki akarja ismerni a valóságot. Nem kell mindent komolyan venni, az élet e nélkül is tartogat épp elég szomorúságot.
Nem kell minden arctól mosolyt várni, mert vannak, akiknek fájdalma akkor is áthatol mindenen, ha felgörbül ajkuk vonala. Nem kell mindent elhinni, amit mondanak, mert sokszor mások sem tudják az igazságot, csak prekoncepciókat gyártanak.
Nem kell mindenért könnyet hullatni, mert így is vannak, akik a sebezhetőségünk szeretnék kihasználni. Persze nem is kell érzéseinket elfojtani, mert akkor a végén már senki sem fog érdeklődni utánunk.
Nem kell mindenben csak a rosszat látni, mert (majdnem) mindennek van jó oldala is. Minden okkal történik, akkor és úgy, ahogy az meg van írva, véletlenek nincsenek.
Nem kell minden mögött ártó szándékot keresni, a rossz dolgok, így is úgy is megtalálnak minket. Nem kell mindenen nevetni, mert ami minket kacajra késztet, a másiknak lehet keserűsége forrása.
Nem kell a világnak megfelelni, s nem kell azért maszkot húzni magunkra, hogy mások elfogadjanak. Nem kell mindent a szívünkre venni, mert akkor hamar túltelítődik lelkünk tarsolya.
Nem kell mindenkinek kitárni szívünk, mert van, aki csak kíváncsi, de nincs lelkében valódi megismerési vágy. Nem kell elvonulni a világtól, hogy szellemünk megnyugvásra találjon, elég, ha egy kis időt magunkra tudunk szánni.
Magunk elől nem tudunk elfutni, felesleges ezzel próbálkozni. Nem kell mindent és semmit játszani, az élet nem fekete és fehér elemekből tevődik össze. Mindenkinek megvan a saját harca, amit csak ő vívhat meg! Éppen ezért, ne ítélkezzünk mások felett, csak éljünk szívből és lélekből: a többi nem számít.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: