Ha valami igazán jó és tartalmas kikapcsolódásra vágysz, akkor ajánlom figyelmedbe Carlos Ruiz Zafón, A szél árnyéka című könyvét. Bár alapvetően nem vagyok odáig a spanyolokért, Carlos könyve mégis lehengerelt, s magába szippantott.
Na persze nem véletlen, hiszen több, mint 40 nyelvre fordították le e könyvét, amely méltán lett világhírű. Igaz, a népszerűség nem feltétlen mérvadó – elvégre, ahány ember, annyi ízlés- mégis ez a könyv, most megtalált és egyáltalán nem bánom.
Zafón stílusa emlékeztet a XIX. század csodálatos íróiéhoz (amire azért lássuk be, még mindig van igény és reméljük lesz is) pedig ő már a XX. század derekán született. Mégis képes volt olyan magasságokba repíteni érzékletes nyelvezetével, amely miatt rabja lettem írásának, s aki értékeli a jó irodalmat, az le sem fogja tudni tenni a könyvet addig, amíg a végére nem ér (legalábbis én így voltam vele). 
Bár érződik Zafón írásán, hogy karrierje kezdetén ifjúsági regényeket írt, ez egy csöppet sem zavaró. Sőt, még jól is jön, mert a könyv kezdetén egy összesen 10 éves félárva kisfiúval ismerkedünk meg, akit Danielnek hívnak, s akit apja elvisz az Elfeledett könyvek temetőjébe, azért, hogy örökbe fogadjon egy könyvet, amit aztán élete végéig őriznie kell…
A szél árnyéka tulajdonképpen két történtet mesél el az olvasónak, ezért is nagyszerű. Mert miután a kis főhősünk kiolvassa „örökbe fogadott” könyvét, mindjárt rajongójává is válik annak. Először csak kíváncsi az író többi könyvére, s mikor kiderül, hogy azokat mind a föld nyelte el, olthatatlan vágyat érez, hogy minél többet tudjon meg az „örökbe fogadott” könyv írójáról. Ez azonban egy hosszú vállalkozás kezdetének bizonyul, mert míg Daniel a könyv írója után nyomoz, felcseperedik, szerelmes lesz, majd csalódik, szerez új barátokat, na meg nem kevés, véraláfutást és horzsolást is, a veszélyek közepette, amikbe keveredik, kutatás közben.
Míg figyelemmel kísérjük Danielt, egyre többet tudunk meg könyve írójáról, annak életéről és barátairól is. Egyre világosabb, hogy a sors Daniel kezébe egy olyan könyvet juttatott, amelynek egy része, akár az ő életéből is íródhatott volna, s, hogy az átvette az irányítást az élete felett. Carlos minden információt úgy csepegtet nekünk ehhez, mint az orvos az orvosságot. Apránként, s anélkül, hogy túlságosan csöpögős romantikát, vagy értelmetlen erőszakot akarna könyvébe tuszkolni, vezet biztos kézzel végig minket mindkét történeten, anélkül, hogy elveszítetnénk a fonalat.
A szél árnyéka tipikusan olyan könyv, amely úgy tud beférkőzni az ember tudatába, hogy azt észre sem lehet venni. A szerző mesél, úgy, ahogy az ifjúsági irodalom nagyatyjai is tették valaha, mi pedig isszuk szavait, s minél közelebb jutunk a végkifejlethez, annál gyorsabban olvassunk, pedig szívünk szerint lassítanánk (ha tudnánk), hogy minél tovább benne maradjunk a történet világban.
Persze egyszer minden jónak vége szakad, mert a könyv olvastatja magát. Csüggedésre azonban nincs ok, mert A szél árnyéka egy négy részes sorozat első része, így ha tetszett a könyv, akkor már lehet is olvasni tovább a második, a harmadik és most már a negyedik részt is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: