A kábítószer-függőség lelki okai

Nincs kémia megoldás a lelki problémákra. Bármenyire is szeretnék ezt hinni a kábítószer és alkohol függőségben szenvedő emberek. Időlegesen tudják csak tompítani, feledtetni valódi érzelmi és lelki szükségleteik bizonyos szerekkel. De csak addig, amíg ki nem ürül a kemikália szervezetükből…

S ha ez megtörténik, valódi szükségleteik még erőteljesebben jelentkeznek majd, amiért újra el akarják magukat kábítani.

Bármennyire is meglepő a drogok használata gyakorlatilag az emberiséggel egyidős. Már időszámításunk előtt 3500-ból van feljegyzés egy bizonyos Soma nevezetű hallucinogén szerről, amit használtak Kelet-Indiában a hindu szertartásokon, azzal a szándékkal, hogy kapcsolatot tudjanak teremteni a világmindenséggel.

Amerikában a pejotot vagy ismertebb nevén a meszkalinkaktuszt használták a vallási szertartásokon, hogy kapcsolatba tudjanak lépni a Nagy szellemmel. Használták ekképpen a dohányt is és kokacserjét is imádkozáshoz és vallási szertartásokhoz.

Keleten azt hitték, hogy a kannabisz és az ópium Isten ajándéka, s arra szolgál, hogy egy másfajta tudatállapot hatására tudjanak beszélni vele. Még az alkoholnak is ősi gyökerei vannak, mert az ősi Egyiptomban, Rómában és Görögországban a Bor Istennőjének tulajdonítottak minden nemű alkoholt.

Ma már egészen másként vannak használatba ezek a tudatmódosító szerek. Korántsem ennyire fennkölt és magas eszmék az indikátorai, bár a lelki kapcsolódásnak fontossága még most is szerepet játszik.

A tudomány mai állása szerint minden függőség tulajdonképpen egy lelki betegségből ered. Valamire nagyon éhezik lelkünk, amit elnyomunk, s a teljességet nem tudjuk ezért megélni. A szeret hiánya a leginkább biztos pont minden függőségben. Ezen kívül a szellemi kapcsolódás és az élet értelmének felkutatása is a drog/alkohol segítségével, amit egy megvilágosodás követ.

Az, hogy mire sóvárgunk néhány tipikusnak ítélhető viselkedésmintából könnyen összerakható. Alább le is lehet követni, hogy ha ezt vagy azt halljuk/tapasztaljuk, akkor a függőségben szenvedő ezekre vágyik valójában:

• Mindennek megvan az értelme. Csak ezt kell megkapnom……. (A megvilágosodás pillanata)
• Csak pihenek, nem aggódóm és stresszelek… (belső béke, nyugalom érzése)
• Minden jobb így; az étel, az ital, a viccek az emberek…. (eufória)
• Jobban megértem az embereket/ szeretem az embereket… (összekapcsolódás, egység érzete mindennel és mindenkivel)
• Nem aggódom minden apróságon/ élvezem a pillanatot….. (a jelenben való élet utáni vágy)
• Megszabadulok a szorongástól és az állandó önkritikától….. (elszakadni minden élet kreálta címkétől, azért, hogy felszínre törjön a valódi én)
• Nem ítélkezem senki felett….. (feltétel nélküli szeretet)

Összességében elmondható, hogy mindenki, aki függ valamilyen szertől, ugyanazokat a tapasztalatokat keresi. Önmagáról, másokról, az életről, csak nagyon rossz módszert választott hozzá. Ahhoz, hogy valaki ki tudjon gyógyulni a függőségéből, nem elég fizikailag mentesíteni a szervezetét.

Fontos, hogy lelki szükségleteire találjon megoldást, ezért szokták javasolni az alkoholistáknak a vallási csoportokat is például.

Ezen kívül azért vannak más lehetőségek is. Van olyan ismerősöm, aki azáltal menekült meg a drogtól, hogy belépett egy kézilabda klubba, s az összetartó csapatban megtapasztaltak, mentesítették a közösségi lét utáni sóvárgásától, s így már szükségtelen lett neki a kábítószer.

Másoknak a meditációval való megismerkedés, egy barátságos közegbe való beilleszkedés hozza meg az áttörést. Akármelyik dolog is segít, az biztos, hogy ahhoz, hogy ne legyünk önmagunk ellenségei az kell, hogy megtapasztaljuk önmagukban és magunk körül a szeretet mindent átható erejét.

Emlékszem egyszer találtam egy kismacskát a padlásunk feljáróján. Szomorún nyávogott, bundája ázott volt és koszos. Levittem a lakásba, adtam neki enni és inni. Bebugyoláltam egy plédbe (tél volt) és mikor felmelegedett elkezdett dorombolni.

Gondoltam megnyugodott, mert a szükségletei ki lettek elégítve. Apám azonban azt mondta, nem tarthatom meg, valakinek oda kellene ajándékozni. Mikor eljött a nap, hogy odaadjam keservesen nyávogott újra a kismacska.

Akkor jöttem rá, nem az étel és ital volt a számára a legfontosabb, hanem az, hogy valaki szeretettel fordult felé azáltal, hogy szükségleteit kielégítette, de az igazi segítség számára a gondoskodás volt.

Így van a lélek is a drogokkal. Átmenetileg csökkentik a hiányérzetet, de csak addig, amíg hatás alatt van az ember. Amint vége a tripnek (utazásnak) újra ugyanott van mindenki, ahol az elején. A szeretetet nem kívül, és főként nem szerek hatására kell felfedezni és megélni magunkban és mások felé.

Ehhez kell lelki terápiára járni. Fontos olyan dolgokat csinálni és olyan közösséget találni, amikben és ahol önmagunkat tudjuk adni mindenféle mesterséges szer nélkül. A tapasztalat azt mutatja, hogy csak absztinencia létezik, teljes gyógyulás nincs egy drog vagy alkohol függőnek. Viszont tiszta élet lehetséges, ha tudjuk már, mi kell ahhoz, hogy valóban ki legyenek elégítve érzelmi igényeink.