5 kemény lecke, amit az iskola tanít meg nekünk az életről
Iskolába járni nem mindig leányálom. Bár az alsó osztályokban még könnyű dolgunk van, később egyre több a teher, na meg a felismerés is. Nem mindenkinek megy jól a matematika, a nyelvtan vagy éppen a testnevelés. Bár kétségtelen, hogy írni, olvasni, számolni ott tanulunk meg, de a tantárgyakon kívül más dolgokról is kapunk életre szóló leckéket.
Az iskola akarva, vagy akaratlanul az életre nevel. Főként az általános iskolában tapasztaltak hatnak személyiségünkre, ilyen vagy olyan módon. Megértjük és felismerjük, hogy van olyan pedagógus, aki nem mindig azt osztályozza, amit osztályoznia kellene. Ráeszmélünk, hogy vannak szülők, akik csokit, sütit, bort visznek a tanárnak, hogy az, a gyereket a kegyeibe fogadja. Én a 90-es években voltam iskolás, így az én generációm már azt is megtanulta mit jelent a túlterheltség. Sosem feledem el, hogy harmadik osztályban olyan matematika példát tanítottak nekünk, amit középiskolások vettek másodikban. (Unokatestvérem megtalálta a példát a matematika gyűjteményében, mikor korrepetált.)
De az még hagyján, hogy szellemileg vártak el tőlünk túl sokat. A baj az volt, hogy olyan „felnőtt” helyzeteket is bemutattak nekünk az iskolában, amelyek egy életre bennünk maradtak.
- Az első ilyen lecke az, hogy mindig vannak kivételezettek. Olyanok, akik kedvükbe tudnak járni egyes tanároknak, akiknek ez fontos. Nem a tanulmányi eredmény és az ész számít, hanem az, hogy ki hogyan tud helyezkedni. Ez pedig annak, akit nem erre neveltek (és nem ilyen természettel van megáldva) kemény tapasztalat. Van, aki tud jó helyre dörgölőzni, amit aztán kamatoztat az életben később is, míg más a saját tudásszintje és érdeme szerinti elbírálást várna (el). Az egyik élelmesként könnyen fog haladni előre, míg a másik az igazságosság élharcosaként fog egész életében küzdeni.
-
- Második lecke, hogy akinek van jó hátszele, az előnyben van a többiekhez képest. Az iménti leckéből kiindulva, ha a szülő tud bájologni, vagy esetleg ismeri a tanárt régebbről, akkor a gyereknek is könnyebb lesz a dolga az órákon. Ha lemásolja valaki más házi feladatát, akkor is ő fogja a jobb jegyet kapni. Mert ő aztán biztos nem csinálna ilyet, bezzeg az Erzsi (akinek a szülője nem hisz a bájologásban) az biztos megteszi.
-
- Harmadik lecke, hogy nem a tényleges tudásunk alapján vagyunk mérve. Én angol-matematika szakos iskolába jártam, s volt egy osztálytársam, akinek az apja hajóskapitány volt Hollandiában. A fiú ezért minden évben, kicsi korától kezdve egész nyáron kint volt a tengeren az apjával. Már négy évesen folyékonyan beszélt angolul, mi pedig csak hét évesen kezdtünk ennek neki. Nyolc év alatt mindig csak ő lehetett jeles angolból. Pedig nem egy nagyon jól tudó volt a csoportban, de az ő szintjét (értelemszerűen) nem üthettük meg. Az igazságtalan értékelés kemény lecke volt. Mindegy mennyit tanulsz és küzdesz, van úgy, hogy ezt sosem fogják a maga szintjén értékelni a feljebbvalóid.
-
- Negyedik lecke a kiközösítés. Mindig van valami aktuális trend, legyen az játék, vagy ruha, amit ha nem vettek meg a szülők, akkor kikerültünk a „menők” köréből. (Vagy bele se kerültünk.) Néhányunknak azt hiszem jól ismert jelenség az, hogy milyen megvetően tudtak ránk nézni az osztálytársak, mert nem szerettük a Backstreet boys-t, vagy nem volt Hawk kabátunk. Igaz, nem is vágytunk „egyenruhába” járni és más zenét szerettünk. Éppen ezért „különcnek” lettünk elkönyvelve, s a kiközösítés és lenézés, nyomot hagyott bennünk.
-
- Az ötödik lecke az érdekbarátságok felfedezése és megértése. Volt egy barátnőm, aki csak azért barátkozott velem, mert jó voltam irodalomból, s mindig lemásolta rólam a házi feladatot. Drága nagymamám mindig mondta, hogy csak kihasznál engem az a lány. Én nem hittem el, addig a pontig, míg egyszer véletlenül meg nem hallottam miként beszél rólam a hátam mögött. Vannak, akik mindig csak azért tesznek, úgy mintha kedvelnének minket, mert valamit akarnak tőlünk. Nem a szimpátia vezeti őket, csakis az érdek.
-
Ezek a tapasztalatok meghatározóak. Függetlenül attól, hogy a fent felsoroltakból melyikeket és milyen módon éltük meg. Végigkísérnek minket egész életünkbe. Mert a kisgyerek az, aki megtanulja ezeket a leckéket, s aztán dönt, hogy miként értékeli és hasznosítja ezeket az életében. Mindenkinek vannak jó és rossz élményei az iskolából. Neked milyen volt az iskola? Mit tanultál meg ott (a tantárgyakon kívül), ami azóta is szilárd hitként él benned?
