Hajnalban repültem Párizsba. Munka miatt mentem. Semmi kedvem nem volt a szerelem városában lenni. Nem tudtam franciául, csak angolul, s ez, abban a városban nem elég. Így nyűgösen szálltam le a gépről, s mindjárt a szállásomra mentem.
Szobám egyik ablaka a Szajnára nézett, míg a fürdőszobám más házak tűzlépcsőire. Lefürödtem majd éhes lettem, így elindultam a városba csavarogni. Betértem egy pékségbe az Eiffel-torony szomszédságában, s vettem brióst és narancslét. Fáradni kezdtem, s rendeltem egy kávét.
Mikor a cigarettám vettem a számba egy jóképű férfi állt meg mellettem. Tüzet adott, s megkérdezte leülhet-e hozzám- legalábbis ezt gondoltam – mert persze egy szót sem értettem abból, amit beszél. Hamar kiderült nem értem a franciát, ő meg az angolt törve beszéli. Azért bemutatkoztunk egymásnak, a magas, szálkás testű és kék szemű idegent, Pierre-nek hívták.
Miután zavarunkat levetkőztük, kézzel-lábbal is magyarázni kezdtünk egymásnak. A jóképű férfi töretlen próbálkozása rossz kedvemet elpárologtatta. Megértette, csak egy éjszakát töltök a városban, így nincs mit remélnie tőlem. Ő még így is felajánlotta, hogy kísérőmmé szegődik, miközben a gyűrűsujjamon csillogó ékszerre jelentőségteljes pillantást vetett, s megnyugtatott nem akar tőlem olyat, amit én nem adnék neki szívesen.
Így aztán késő délután már újsütetű barátommal sétáltam Párizs utcáin. Kabaréba illően igyekeztünk az angol és francia nyelv keverékével, egymással társalogni. Este egy füstös kis mulatónál álltunk meg, hogy együnk valamit. Sült kacsacomb, sajt és vörösbor volt a menü, az érzékeim örömtáncot jártak; aztán a parketten is táncoltam.
Hajnal volt már mikor megkértem kalauzom kísérjen vissza a szállóig. Az arcomra lehelt Pierre egy búcsúcsókot a szálloda előtt, miközben a portás már nyitotta az ajtót. Megfiatalodva, s frissen ébredtem néhány órával később. Egész nap mosolyogtam, egy rendkívül jó hangulatú meetingen vettem részt, majd este hazarepültem s párom karjában landoltam…
Helyes,és kedves kis történet, igazi kikapcsolódás lehetett….