Az őszben mindenki mást lát szépnek. S, ahogy Vincent van Gogh is mondta: „Ha igazán szereted a természetet, mindenhol megtalálod a szépséget.” Különösen, ha művészi lélekkel van valaki megáldva, ahogyan ő és híres társai. Persze a szépség mindig szubjektív, nincs egységes álláspont e téren.
Bár vannak közös pontok az érzékelésben, mégis egyértelműen más Pissarro és Kandinszkij ősze, nem csak azért, mert más stílust képviselnek, hanem azért is, mert mindenki mást tart arra érdemesnek, hogy kiemeljen egy évszakból.
Dali az őszi gyümölcsök édes zamatát ajánlja figyelmünkbe, míg Rosseau egy vidéki tájban mutatja meg, milyen békéssé válik minden az ősz nyomán.
Edvard Munch egy arborétumba helyezi a lassan kifakulni készülő természet utolsó pillanatait, hogy kedvünk támadjon még időt tölteni a természet lágy ölén.
Vele szemben Gaugain még az éppen őszbe forduló nyár szítta táj képét rakja elénk azt sugallva, hogy még csak most búcsúztattuk a nyarat, ne készüljünk rögtön a télre.
Minden festmény egy-egy lenyomat elmúlt korok őszeiből, amelyek e művészek által az örökkévalóságnak megmaradtak, hogy gyönyörködhessünk bennük. Mutatván, hogy teljen el bármennyi idő is, az ősz mindig szép, s sok csodát tartogat magában. Én kimondottan örülök, hogy beköszöntött, mert szeretem mikor a természet arany és bronzba öltözik. Remélem szép lesz ez az ősz mindannyiunk számára…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: