Látszatra férfi, de lélekben még kisfiú. Látszatra magabiztos, de valójában reszkető nyúl. Fél a visszautasítástól, de fél az egyedülléttől is. Ő a látszatférfi, aki szeretné, ha egy nő végre igazi férfit csinálna belőle.
Van férfi, aki mindig tudja, mit mondjon. Tudja, hogyan pendítse meg a női szív húrjait. Kedves, figyelmes, miközben úgy tűnik, kitalálja legféltettebb gondolatainkat is. Persze nincs természetfeletti képességekkel megáldva, csak ismeri a képletet, amin keresztül a nő ágyába és szívébe furakodhat.
Ő az igazi férfi, aki kihalófélben van. Elvégre megfordultak a nemi szerepek és rá-látszólag- nincs akkora kereslet. Túl sok az elvárás a kinézet és a pénztárca vastagságának tekintetében. Éppen ezért, az, aki férfiként viselkedik és gondolkodik, ha szegény és nem néz ki úgy, mint Brad Pitt, háttérbe szorul.
Így kerül helyette előtérbe a férfinak tűnő pasi, akik magabiztosnak látszik. Van kocsija, lakása, pénze, csak éppen a nők megbecsülésének képessége hiányzik belőle (tisztelet a kivételnek). Válogat a nők közül, elvégre van miből. Úgy fogyasztja a nőket, mint más a pezsgőt.
Igaz, hogy csak látszatra épít mindent, de ha egy nő eléggé beleunt abba, hogy neki kell a férfiaknak udvarolni, akkor lecsap rá. Egész egyszerűen azért, mert olyan kevés már az a férfi, aki a kisujját mozdítaná érte, hogy nem veszi észre, hogy csak látszatférfival találkozik. Örül, hogy végre valaki azt mondja, mint amit hallani szeretne. Az sem baj, ha a pasi szövege nagyon hasonlít Müller Péter és Coelho legutolsó bölcseleteire, mert hinni akarja: van olyan férfi, aki megérti őt és aki mellett igazi nőnek érezheti magát.
Éppen ezért, ha olyan férfi akad az útjába, aki meghallgatja és tanácsot ad neki, ne adj isten kitalálja legféltettebb (de nem annyira nehezen megfejthető magányos szíve szavait) az bizony a megszerzendő férfiak listájára kerül. Mondhat neki akárki akármit innentől kezdve, ő már valami újat, a szeretet és a megértés illúzióját kapta a pasitól, aki a kedvéért igazi férfit játszik. A furcsa az, hogy akkor sem ábrándul ki, ha a férfi ajtót mutat neki, miután odaadta neki szívét és/vagy a testét. Ugyanis a látszatférfi csak hódítani akar, de megtartani már nem akarja a zsákmányt sosem.
Ezt persze nem könnyű belátni, főként ha a nő ráérzett arra, milyen lenne egy igazi férfival lenni. Ezért az olyan „apróságot” is figyelmen kívül hagyja, mint hogy a férfit a barátnője már másik nővel látta egy héttel később. 10 körömmel kapaszkodik valakibe, aki csak beszélt neki valamiről, de esze ágában sem volt úgy cselekedni, mint ahogy azt prédikálta korábban. De mert a nő tévedését nem akarja belátni, végül sutba dobja önérzetét, s ugyanúgy lohol a látszatférfi után, mint a többi udvarlásra és megértésre képtelen férfi után is.
A látszatférfiból paradox módon aztán pont ezért kezd előtörni az igazi férfi. Rájön, hogy nem csak úgy akar csinálni, mintha értené a nőket, hanem tényleg szeretne egyet találni, aki őt érti. Egy olyat, aki nem akarja benne az élete megmentőjétől kezdve az ágyak virtuózáig mindent megtalálni. Valaki olyat, aki nem dől be az illúzióknak, az ezoterikusuktól kölcsönzött mondatoknak, mert tudja: a férfi azért, hogy egy nőt megkapjon, Bármit hajlandó eljátszani…
ui: Akinek nem inge, ne vegye magára!!!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: