Ha nem mondjuk el az igazat magunkról és tetteinkről azoknak, akik számunkra fontosak, az egy idő után szétfeszít minket. Meghasítja lelkünk a hallgatás, a hazugság, valami, amit sohasem volt merszünk kimondani, mert féltünk, ha igazat mondunk, mindent elveszítünk.
Ez azért is rettenetesen paradox állapot, mert valójában a némaság és a titkok ugyanolyan mértékben rombolják kapcsolatunkat, mint, ha elmondtuk volna, mit tettünk. De nem, annyira nem vagyunk bátrak, hogy kimondjuk: „Megcsaltalak, mást akartam helyetted.”
Persze senki nem akarja megbántani párját szánt szándékkal. Nem azért vágyódik el a test és a szív más irányba, mert az a feltett célja, hogy sebeket okozzon a harmadikká váló félnek. Valójában nem is gondolunk ilyenkor másra, csakis önmagunkra. A test érintésre vágyik, a szív rajongásra, és ha otthon gondok vannak, a vágy ellaposodott, nincsenek izgalmak, akkor, ha adódik alkalom, azt bizony kihasználjuk.
Akkor is, ha tudjuk, amit teszünk rossz. Akkor is, ha lelkünk mélyén tisztában vagyunk azzal is, hogy egy ilyen helyzetben nincs győztes, csak vesztesek. Pláne, ha egy viszonyt tovább tartunk fent néhány alkalomnál. Ha már egy évről, (ne adj Isten) évekről van szó, akkor bizony mindenki sérülni fog egy kicsit, azért amit tesz „önmagáért” a másikkal.
A vágyak oltárán már sokan elbuktak. Olyanok is, akik rutinosak a viszonyokban.
A férfi és a nő is előbb, vagy utóbb, de kissé skizofrén üzemmódba kapcsol, ha hosszú időn keresztül tart fenn párhuzamosan két kapcsolatot. Hiába szól az egyik kapcsolat csak a gyönyörökről, míg a másik „stabil” érzelmekről, végül egyik kapcsolat sem lesz „őszinte”, mert az érzelmek alattomosan, egy idő után (szinte) mindenkinél becsúsznak a lepedő alá.
A szimpla testiséget elkezdi felváltani valami, ami az intim kapcsolatoknál elkerülhetetlen. Ragaszkodás, féltés, féltékenység és végül a választás kikényszerítése: „Ezt most már csináljunk inkább rendesen, vagy hagyjuk abba. „
Olyankor kezdődnek a gondok, mikor valamelyik fél megunja a mellékállást a kapcsolatban és főállásban akar részt venni benne. Ilyen akkor is előfordul, ha egyébként mindkettőjüknek van kapcsolata és akkor is, ha csak az egyiknek. Innentől kezdve aztán az együttlétek már nem olyan édesek. Oda a könnyedség, a go with the flow érzés, mert kezd tétje lenni annak, ami kettejük közt történik, plusz egy vagy két ember rovására.
A mérlegelést persze az erősebb fél, hamarabb elvégzi. Neki van mersze elé állni a hivatalos kapcsolatban lévő partnerének és megmondani: „Van valakim már egy ideje.” Miután lezajlottak a szokásos körök, az ilyen fél, sokszor el is köszön a hivatalos párjától. És vár arra, aki miatt vállalta a felelősséget, de csak annyit árul el neki, hogy ő egyedül van.
A másik fél mindennek ellenére, nem biztos, hogy színt akar majd vallani otthon. Nem mindenki látja értelmét ennek, akkor sem, ha érzelmei elég erősek lennének ahhoz, hogy legyen indoka felvállalni a kapcsolatot. Fél fájdalmat okozni, fél kilépni egy nyugodt, de eseménytelen kapcsolatból, mert látszólag az sokkal biztosabb. Ráadásul egy kis hang is azt szajkózza neki, hogy nincs értelme olyanért borítani mindent, aki őt szeretőnek használta (mint, ahogy ő is a másikat), hiszen kutyából nem lesz szalonna.
Egy- két év után így szoktak viszonyok megszakadni. Az egyik fellélegezve haladhat tovább, mert volt akkora bűntudata, hogy végül tudta tettéért a felelősséget vállalni. A másik viszont hallgat, és benne ragad a régi kapcsolatában. Pedig tudja, neki nem már lenne ott dolga, sem maga miatt, sem a hivatalos kapcsolatában lévő (semmit nem tudó) ember miatt.
Belülről rágja a titka lelkét és kapcsolatát. Menekülne, de a lába nem mozdul, mint ahogy a szája sem nyílik, hogy kimondja az igazságot. Elveszti önmagát, miközben büntudatosan próbál mindent jóvá tenni. Mégis, csak ront a helyzetén, hogy párja, szereti őt rendületlenül, pedig nem érdemli meg.
Kényelmetlenül is érzi magát, de nem annyira, hogy színt valljon. „Ez a vonat már elment. Most nincs kiért és miért távoznom.” Gyáván hagyja, hogy hazugságban teljen élete és kapcsolata azzal, aki nála jobbat érdemelne. Mindehhez már csak hab a tortán, hogy mikor találkoznak az utcán a volt szeretővel, annak lesújtó pillantását is el kell viselnie…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: