Amrita Sher-Gil, vagy magyarosított nevén Dalma Sérgil 1913 január 30-án született Budapesten. Édesanyja Gottesmann Antónia magyar származású, míg apja Umrao Singh Sher-Gil szikh arisztokrata, a szanszkrit és perzsa nyelv tudósa volt. Amrita rövid élete során kettős identitása révén olyan mélységeket hozott a felszínre művészetével, amely beemelte őt a 20. század legnagyobb festői közé. Ma már India első modern festőnőjeként tartják számon, aki ecsettel küzdött az egyenjogúságért.
Amrita nem mindennapi története, tulajdonképpen már szülei megismerkedésével kezdődött. Anyja arisztokrata családban született, így gyakorta tett utazásokat külföldön. A művészetimádó nő, gyönyörűen zongorázott és egy időben maga Puccini tanította énekelni. Londonban tartózkodása idején jelentkezett Bamba indiai hercegnő társalkodónőjének és 1911-ben Pandzsábba utazott. Itt találkozott a hercegnő dúsgazdag udvarlójával, Umraoval.
A krónikák szerint elszerette a hercegnőtől a férfit, a pár 1912-ben összeházasodott, majd Budapestre költözött. A rá következő évben megszületett Amrita, majd egy évvel később Indria nevű húga. Az első világháború kitörése után a család kiköltözött Dunaharasztira, ahol Amrita élete első nyolc évét töltötte. A családot sokat zargatták, mert Umrao helyi látványossággá vált, mert mindennap jógázott a kertben, így az élelmes ottaniak turistautakat szerveztek, hogy megmutassák a „furcsa” férfit.
A lány tehetségét tulajdonképpen Baktay Ervin (Antónia testvére, a festőművész, művészettörténész, kelet kutató, műfordító) fedezte fel, öt éves korában. Szerencsére anyja is támogatta őt, s tanítót fogadott mellé. Nagy hatást tett rá a magyar népmese, népzene és mondák világa. Élete első 8 évében csak magyarul beszélt, míg aztán egy szép napon a család átköltözött Indiába, hogy megismerkedhessenek a gyermekek az apjuk hazájával is.
A család a Himalája tövében telepedett le, ahol a lányok tanultak klasszikus zenét és Amritát festészete fejlődésében Beven Pateman segítette akvarellek festetésével a továbbiakban. 1923-ban Antónia szerelembe esett egy olasz szobrásszal, akit házitanítóként alkalmazott a lányok taníttatására, így mikor a férfi visszament Olaszországba, követte őt lányaival, s Amrita Firenzébe folytatta tanulmányait egy szigorú zárdában.
Egy évvel később Umrao követelésére és a bezárult közeg miatti körülmények elviselhetetlenségére hivatkozva a család visszaköltözött Indiába. 1926-ben Baktay látogatást tett a családnál, s örömmel konstatálta a lány óriási fejlődését, s buzdította, hogy most már élő modelleket is fessen meg. Miután rengeteg tanáccsal is ellátta Amritát, a lány gyenge lábakon álló önbizalma megerősödött.
1929-ben a család Párizsba költözött, hogy Amrita tanulmányait Lucien Simon iskolájában, a híres École des Beaux-Arts falai között folytassa. Itt aztán bele is vetette a bohémek életébe magát. Voltak női és férfi szeretői is, s ismert lett féktelen szexuális étvágyáról is. A Párizsban töltött öt éve alatt aztán sorra születtek festményei, amelyek kiállításokra is kerültek.
Csodálójává vált Suzanne Valadon munkásságának, aki a női kérdésekkel foglalkozó festményeket alkotott. Ebben az időben kezdte el ő is az önarcképek és a meztelen női testek ábrázolását és az olajfestészetet is. Számtalan képet festett szeretőiről, barátairól, önmagáról. 1933-ban alig 20 évesen a Fiatal lányok című képével bekerült a Grand Salon Paris-ba és elnyerte az aranyérmet.
A nyarakat mindig magyar honban töltötte, többnyire unokatestvére, Egon Viktor családjánál. A gyermekkoruk óta szoros kapcsolatot ápoló fiatalok, felnőtt korukra szerelembe estek. Ez idő tájban eljegyezték egy indiai férfival is, Yusuf Ali Khannal, ugyanis Amrita anyja nem nézte jó szemmel, az unokatestvérek közötti vérfertőző viszonyt. Amrita azonban nem akart férjhez menni a számára kijelölt férfihoz- ellenállása festményein is megjelent- így az eljegyzést felbontották.
Amrita- Fiatal lányok című festménye
Végül a Párizsban megtapasztalt és megélt felfokozott életet egy idő után megelégelte családja és visszaköltöztek Indiába. Igaz, közrejátszott az a tény is a döntésben, hogy egy idő után Amrita posztimpresszionista festészete nem tetszést váltott ki, így a Grand Salon Paris-ba nyert díjat és a vele járó pénzt visszaadta, mondván: „Adják inkább olyasvalakinek, aki hagyományos festményeket fest.”
Miután visszatért Indiába elhatározta, hogy a hagyományos indiai elemeket ötvözi a nyugaton tanult modern festészettel. ( Ebből született a Három lány című festménye 1935-ben.) Az Indiában megtapasztalt mélyszegénység és kiszolgáltatottság mélyen megérintette, s festményein sorra jelentek meg az elgyötört, szomorú arcok és csont sovány figurák.
Alkotásaival a társadalomból kirekesztettek szószólójává vált, valamint a női emancipáció képviselőjévé is. Indiában első nőként ábrázolta a nők kiszolgáltatottságát, vállalta az akkoriban botrányosnak számító meztelen nők megfestését (amely nőként, még nagyobb felháborodást keltett) ráadásul akkor vált elismert női művésszé, amikor a nőknek nem nagyon volt esélye ilyen magasságokba jutni.
Egon Viktor és Amrita
Miután kezdték elismerni, megerősödött önbizalommal 1938-ban Magyarországra utazott, hogy férjül vegye (tényleg így volt) Egon Viktort. A család heves tiltakozása ellenére (nem csak első unokatestvérek voltak, de a fiú szegény orvostanhallgató volt) a frigy megköttetett. Egy ideig Kiskunhalason éltek, mert katonaorvosnak osztották be Egont. Itt festette egyik legismertebb festményét Amrita, Vidéki piac címmel.
Sok kirándulást tettek Dunaharasztiba, a Zebegénybe. Amrita előszeretettel olvasott Verlaine-t, Baudelaire-t, Dosztojevszkijt, Thomas Mannt, imádta Ady Endre költészetét és Szabó Dezső regényeit. Karinthy Frigyessel és Bartók Bélával való találkozása is nagyban inspirálta. Ismerte a francia, a magyar és az indiai kulturális közeg krémjét, ami szintén kivételes lehetőségeket adott számára, nézetei és saját művészete formálására.
1939-ben miután férje ledoktorált elköltözött a pár Indiába. Egon, egy helyi cukorgyárában lett orvos, míg Amrita a környező településéket járta. Csatlakozott a kalkuttai festőcsoporthoz, amely nagyban befolyásolta további munkásságát. Innen számítják festészetének második korszakát, amely már letisztult vonásokat hozott magával.
1941-ben átköltöztek egy másik városba, ahol Amrita műtermet nyitott, míg férje orvosi rendelőt. Első nagyobb kiállításának megnyitójára készültek, mikor hirtelen megbetegedett, kómába esett és meghalt december 5-én. Mivel az indiai temetkezési szokásokhoz híven testét elégették, a halál pontos okát nem tudni. Egyesek nem kívánatos terhesség megszakítása utáni hasnyálmirigy gyulladásról beszélnek, míg mások úgy gondolják saját férje hajtott rajta végre abortuszt, s a nem várt komplikációk okozták a vesztét.
Forrás: Alfredo de Braganza- Amrita
Képek forrása: Pinterest.com
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: