Nagy színésznő volt, aki bárkit el tudott hitelesen játszani. A János Vitéz Juliskájától kezdve a Liliomfi utálatos Camilla kisasszonyáig. Nem riadt vissza semmilyen szereptől, nem csinált belőle hiúsági kérdést, ha gonosz öregasszonyt kellett előadnia a színpadon. Amilyen feledhetetlenül megtudta keményíteni arcvonásait, hangját, pont annyira volt ő a való életben szeretettel teli ember, akinek tárkonyos bableveséért mindenki rajongott.
Dajka Margit híres volt fegyelmezettségéről és elhivatottságáról. A színháznak élt, s ehhez az embereket tanulmányozta. Több, mint 200 darabban, 50 filmben és 25 tévéjátékkal a háta mögött, jól ismerte az emberi szívet. Emlékezzünk rá, nézzük meg egy régi filmet, amiben játszott, s inspirálódjunk gondolataiból:
„Nem lehet mindenkivel egyformán bánni, van, akit meg kell rúgni ahhoz, hogy a maximumot nyújtsa.”
„Csak az együttes munkában hiszek… egy disszonáns hang, egy rossz gondolat mindent fölborít.”
„ A tiszta szerelemből sokat leszaggat manapság a nők túlságos önállósága.”
„Az az érdekes, ha valaki kívül szép, de belül csúf.”
„A módszerek különfélék, de nem jó, ha kibújunk a bőrünkből és mások akarunk lenni, mint amilyenek vagyunk.”
„ Az önirónia meg úgy támad az emberben, hogy nem hiszi el önmagáról, hogy szent vagy isten. Sok a hibánk, s amikor megpróbáljuk leküzdeni, korrigálni, hirtelen nevetségessé válunk önmagunk számára.”
„Az utca humora, borzalma… mindig ellenállhatatlan lelki élmény.”
„Az emberi szeretet: az valami csodaszer. Attól a haldokló is talpra áll.”
Forrás: Takács István- Dajka Margit
Heti válasz 1936-os interjú
Magyar Hírlap 1976-os interjú
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: