Nem minden könny keserű, mikor búcsút veszünk valamitől vagy valakitől. Hiszen vannak olyan dolgok, kapcsolatok, emberek, szokások, amelyektől felszabadító érzés elköszönni. Már csak azért is, mert úgy zárunk be egy (vagy több) ajtót, hogy tudjuk, már nem adnak nekünk örömet amik, és akik az ajtók mögött vannak.
Az alábbiakban 10 olyan élethelyzet van felsorolva, amelyek megakadályozzák, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Gondoljuk át őket, s ha találunk valamit/valakit, aki/ami már csak a mélybe ránt minket, búcsúzzunk el attól szeretettel:
- Emberek, akik mellett nem érezzük jól magunkat.
Bármilyen szomorú is, vannak barátok, akik nem állják ki mellettünk az idő próbáját. Nem árt olykor átgondolni ki az, akire mindig számíthatunk, ki az, aki támogat, mikor valami nehézség adódik az életünkbe, s ki az, aki ilyen helyzetekben a lehető messzebbre húzódik tőlünk.
Azok a „barátok”, akik előtt mindig bizonyítanunk kell, akik mindig valamit elvárnak tőlünk, akik irigykednek ránk és a döntéseinkben állandóan kételkednek, nem a barátaink. Hiába tart már akár gyerekkorunk óta a kapcsolat, jobb, ha búcsút veszünk az ilyen emberektől, mert ők nincsenek ránk jó hatással.
- Olyan dolgokon bánkódni, amiken már nem tudunk változtatni.
Előfordul, hogy sokáig rágódunk a múlton. Neheztelünk magunkra vagy másokra és a mi lett volna, ha kezdetű mondatokat pörgetjük magunkban. Teljesen felesleges magunkat, vagy másokat, hibáztatni, esetleg gyűlölni a történtekért, mert az csak a negatív érzelmi állapot fenntartását segíti, ahelyett, hogy új fejezetet nyitnánk életünkben. Fogadjuk el a történeteket, úgy, ahogy vannak, és bocsássunk meg magunknak és másoknak, mert mindez már a múlté, s nekünk a jelenben van dolgunk.
- A dolgok túlgondolása.
Túl sokat gondolkodni azon, hogy mi, hogyan történt vagy éppen, hogy mi hogyan fog történni, időpocsékolás. Nem kell mögöttes tartalmat keresni olyan dolgokban, amit csak akkor láthatunk, amikor az történik (és akkor se biztos, hogy tisztán látjuk) inkább hagyjuk, hogy minden menjen a maga útján.
- Másokhoz hasonlítani magunkat.
Sosem tudjuk mit él át egy másik ember. Nem tudjuk azt sem, milyennek látja magát. Ha folyton másokhoz hasonlítjuk teljesítményünket, kinézetünket, életünket, akkor boldogtalanná tesszük saját magunkat. Mindenkinek van erőssége és gyengesége is. Nekünk csak saját magunkhoz kell mérni teljesítményünk, kinézetünk, életünk fejlődési vonalát.
- Leértékelni saját magunkat.
„Olyan csúnya, kövér, buta, sovány, esetlen vagyok.” Ismerős ezekből valamelyik? Ha igen, az önmagukat „előszeretettel” kritizáló egyének közé tartunk. Ne ostorozzuk magunkat, hisz mind úgy vagyunk jók, ahogy vagyunk! Inkább kezdjünk el minden nap egy-egy bókot mondani a tükör előtt, amit igaznak gondolunk magunkról.
- Félelem a változástól.
Minden változik. Örökké. Nincs ember, fűszál, állat és virág, amely ugyanolyan lenne minden nap. Igyekezzünk nyitottan állni a változásokhoz. Már csak azért is, mert mikor valami véget ér, valami új is elkezdődik.
- Mindig mindenre igent mondani.
Ez egy olyan dolog, amivel sokszor, sokan visszaélnek. Ha olyanok vagyunk, akiket bármikor bármire meg lehet kérni, és mi azokra rendre igent is mondunk, (akkor is, mikor nemet szeretnénk), akkor mindenáron meg akarunk felelni másoknak. Persze jó lenne, ha szeretnének az emberek minket… De ne azon az áron és csak azért, mert mindig igent mondunk arra, amit tőlünk kérnek.
- Rendetlenség az életünkben.
Vannak olyanok, akik képtelen rendet tartani az otthonukban, az autójukban, s így jól érzik magukat. Ellenben, ha mi nem ilyenek vagyunk, mégis eluralkodik a káosz az életünkben, így vagy úgy, akkor ideje rendet rakni otthonunkban, irodánkban, autókban. A feng shui rég mondja, mennyire fontos, hogy az ember rendezett környezetben éljen. Elvégre rendes otthon, tiszta gondolatokat is eredményez.
- Az álmokról lemondani.
Mindenkinek van olyan álma, amit szeretne valóra váltani. Aztán van, mikor ezeket félre tesszük, mondván, hogy még ráér, s aztán el is feledkezünk róla. Máskor, évek ót küzdünk egy álom valóra váltásán, még sem érjük el, s ezért adjuk fel. Egyik sem járható út, mert az álmok azért vannak, hogy hajtsanak minket előre, s nincs is annál szebb, mikor egy álom valóra válik.
- A dolgok, történések, döntések késleltetése.
E mögött a viselkedés mögött, egy amolyan Pató Pál úr féle: Ej, ráérünk arra még!” mentalitás bújik meg. Ahelyett, hogy a tettek mezejére lépnénk, folyton csak halogatjuk a teendőeket. Semmi értelme mindig a holnapra, a jövő hétre vagy a jövő évre várni! Cselekedjünk, éljünk, döntsünk, változtassunk, mert bizony bármennyire is nem akarjuk tudomásul venni, az időnk véges.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: