Nők ezreinek szívét dobogtatta meg, miközben megrögzött igazságszeretőként, olykor eljárt a keze, amit a benne tomboló indulat vezetett. Még nekem is – aki pedig sokkal később született, mint ő- egy pillanatra elakad a szavam, ha megszólal és játszani kezd a filmvásznon. Van valami izzás egész lényében, amit talán már a szülei oltottak belé. Jermann Pál ugyanis egy 57 éves férfi és egy 17 éves lány szerelemgyermekeként látta meg a napvilágot 1902 január 31-én Aradon.
Szülei csak második gyermekük születésekor házasodtak össze, amit aztán hamarosan felváltott a gyász, s az anya három gyerekkel egyedül maradt. Pál nem is őrzött apjáról más emléket, csak egy lepkefogás homályos pillanatait. Férfi példa híján a színház és filmvilágából merített- talán ezért is jut róla eszünkbe a megtestesült jó modor és elegancia. Ha az anyja akarata szerint vasutasnak ment volna, akkor az utazóközönségen kívül senki nem ismerheti meg a magyar bonvivánt, de Pál –szerencsére- nem akart vonatokat nézegetni egész életében így újságíró gyakornoknak állt be az Aradi Hírlaphoz.
Mikor Aradot lecsatolták Magyarországról, kiutasíttatta magát Romániából, s elindult Dánia felé. Csak Pestig jutott, ahol aztán jelentkezett a Színművészeti Akadémiára, de onnan 1920-ban kiesett, s ő átment az Országos Színészegyesület Színészképző iskolájába. Jávor minden áldozatot képes volt meghozni azért, hogy színész lehessen, ezért éjszakáit pályaudvarokon, utcán, padon töltötte. Nagy szegénységben élt, de levizsgázott, s a Renaissance Színház szerződtette.
1923-ban a Csodaszarvasban, majd 1924-ben Móricz Zsigmond Búzakalászába szerepelhetett nagyobb sikerrel- ekkor Móricz méltatta is alakítását. Ő azonban ezt nem vette jó néven, többre vágyott. Elszegődött Székesfehérvárra, s a nehéz anyagi körülmények ellenére felemelkedett. Jöttek a jobbnál jobb szerepek számára, de rossz társaságba került, elkezdett inni, az éjszakai élet hírhedt alakjává vált, s négy év után az Országos Színészegyesület kizárta őt soraiból.
Egy kispesti zugszínház után azért csak eljutott Szegedre. Itt találkozott és barátkozott össze Juhász Gyulával és tarolt kettő Mikszáth színdarabban, majd olyan színészekkel játszott együtt, mint Bilicsi Tivadar és Páger Antal. Megkapta a Makrancos hölgyben Petruchio szerepét, s a kritika végre egyöntetűen elismerte tehetségét. Pestre hívták, tovább játszott, s 1929-ben megkapta első filmszerepét a Csak egy kislány van a világon című némafilmben, amit utólag néhány hangos jelenettel is bővítettek, mert megérkezett a hangos filmgyártó technika is időközben Magyarországra.
Következett a Hyppolit a lakáj című film – amiben az akkor már jó barátjának számító Kabos Gyulával játszott együtt- s csak vele eztán még 11 filmet forgatott. A harmincas években vele azonosították a férfiideált, s a sajtó és rajongók üldözni kezdték őt, megkeresték törzshelyén is- ami nem volt nehéz- hiszen mindenki tudta, hol van cigányzene pacal és pörkölt olyan, ami az ő ízlésének megfelel. Jávor Pált elárasztották filmszerepekkel és Nemzeti Színházban is játszott, ami egyre nagyobb terhet rótt rá. Azért, hogy valamelyest enyhítse a nyomást megint inni kezdett, ismét eljárt néhányszor a keze, s egyszerre utálták és imádták kollégái, mert őszinte és szókimondó volt, aki mindig kiállt azért, akiben és amiben hitt.
1934 júliusában a sorozatos balhék világából Landesmann Olga rántotta ki végül, akivel a Parisien Grillben találkozott először. Bár a nő egy iparmágnás lánya volt, aki egyedül nevelte két gyermekét, együtt maradt Jávorral akkor is, mikor egy hónappal később egy cirkuszi revü előadást követően Jávor szóváltásba keveredett az egyik lovásszal és megütötte azt. Két hónap fegyházat kapott, amit nem kellett letöltenie, s Olga kezét is megnyerte. Senki sem jósolt nagy jövőt a házasságnak, pedig lehetett látni: Olgát nem érdekelte milyen hevesek olykor Jávor kitörései, mert szívből szerette, így életük végéig együtt maradtak.
Olga elhozta számára a nyugalmat, s színészi karrierje ismét intermezzo nélkül szárnyalhatott. 1937-ben elérte, hogy végre ne csak a szépfiút lássák benne, hanem egy igazi művészt, aki bárkit meg tud formálni. A negyvenes évekre az utcát kezdte járni, az embereket figyelte, hogy minél többet tudjon felcsípni művészi alakításához a világból. 1941-ben megkapta így Ibsen Nórájának férfifőszerepét, csodásan alakított, de valami belső elégedetlenség miatt Olaszországba ment, s két filmet forgatott le ott is, hogy elmélyülhessen színészi játéka.
Persze e belső elégedetlenség a háború miatt is volt benne, hiszen neje zsidó származású volt. Ugyan nem bántották őt, de Jávor Bécsben kényszerült forgatni, amikor a Gestapo letartóztatta – de szerencsére szabadon is engedték- őket, ezért másnap visszautaztak Pestre. Egy évvel később A kaméliás hölgy előadás után Jávort behívta a Gestapo – ami addigra megszállta Magyarországot-, mert ismert volt számukra “emberiessége és humanitáriusi szenvedélye”. Másnap elengedték, ekkor elmenekültek a városból nejével, de elkapták őket, s Jávort a sopronkőhidai fegyházba, majd Németországba hurcolták- ennek megpróbáltatásairól 1949-ben könyvet adott ki Egy színész elmondja… címmel.
A halál torkából visszatért Jávor a felszabadulás után persze újra játszott. De a politikai elit elítélte, betiltatták filmjeit, s ő nem találta a helyét. A Nemzeti Színházban újra jól alakított, ám a sok a megpróbáltatás miatt nem érezte jól magát már Magyarországon. Így hát sokszoros felkérés után elfogadott egy hat hónapos amerikai turné ajánlatott, amiből aztán 11 év lett. Jávor próbálkozott Hollywoodban, de a nyelvtudása nem volt elég. Így a kinti magyarokat szórakoztatta nappal, míg éjszaka számítógép kezelőként és a Waldorf Astoria portásaként dolgozott. Szabad idejében sokat sétált együtt Márai Sándorral és Zilahy Lajossal. Élete egy ajándékaként aztán a 1955-ben eljátszathatta magyarul a New York-i Plaza Színházban Molnár Ferenc Liliomában a címszerepet. A következő év nyarán régi barátaitól kapta meg a hírt: végre hazatérhet.
1957 őszén érkezett újra magyar földre nejével, s a következő évben vastapssal köszöntette a közönség a Jókai színházban. Újra játszott, pedig ekkor már gyomorbántalmai voltak. Az Örök szerelemben, a Szegény jó Mártonban és A királyért című darabban egyszerre játszott. Még utoljára bebizonyította mindenkinek, hogy sármja és művészete nem kopott meg, még mindenkit az ujja köré tud csavarni. Aztán 1959-be a Sóbálvány című film forgatásán rosszul lett, kórházba került s megműtötték. Ugyanebben az évben a betegszobájában megtartotta feleségével az ezüstlakodalmat, s meghallgatott kedvenc cigányzenészeivel egy nótát. Aztán kómába esett, amiből már nem tért magához. 1959 augusztus 14-én távozott a mosolygós szemű bonviván, akit sohasem felejtünk.
Forrás: Dévényi Ildikó Jávor Pál
Bános Tibor Jávor Pál szemtől-szemben
