1956 október utolsó napjaiban a romokban álló Pest közepén a világsajtó fotósai egy fiatal lányt fotóztak. Egy komoly tekintetű, vörös hajú szeplős tinédzsert, aki pufajkát viselt és géppisztolyt tartott a kezében. Szeles Erika az egész világ számára az 1956-os forradalom szimbólumává vált. Pedig mire képe bejárta a világot, már nem is élt ez a nem mindennapi lány.
Szeles Erika Kornélia 1941 január 6-án született Budapesten egy kommunista zsidó családban. Édesapját 3 éves korában a németek elhurcolták egy koncentrációs táborban, ahol halálát is lelte. Anyja eztán egyedül nevelte Erikát, s látástól vakulásig dolgozott. A kislány a sok egyedüllét hatására zárkózottá vált, osztálytársai különcnek és „kiváltságosnak” tartották, mert a Red Barnet Alapítvány elvitte őt Dániába három hónapra, azért, hogy a háború után elszegényedett családok gyerekeit felkarolják ily módon.
Mire hazatért, már alapfokon beszélt dánul, s úttörővasutasnak állt, majd szakácsnövendékként kezdett dolgozni a Béke Szállóban. Sokat volt felnőttek közt, ezért a korához képest komolyabb kérdésekben is állást tudott foglalni. Bejáratos volt anyai nagybátyja Bondi Endre (karmester, zeneszerző, író) irodalmi klubjában, ahol rendre vitába szállt a Petőfi Körben elhangzottakkal. Hitt a demokratikus eszmékben, remélte a megújulást, s bár anyja elkötelezett kommunista volt, Erika az antikommunista oldalra állt idősebb barátai hatására.
Mikor a forradalom kitört, a szakácsnövendék lány lecserélte kötényét pufajkára s beállt a felkelők csoportjába. Megtanulta a géppisztolyt használni, mert harcolni akart. Aztán október legvégén találkozott a dán fotóriporterrel Vagn Hansennel, aki meggyőzte, hogy álljon neki modellt képeihez. A dánon kívül, ugyanazon a napon még jó néhány fotós készített Erikáról felvételt. Mindenkit letaglózott a szép és komoly tekintetű lány a romok közepén, aki harcos amazonként küzdött a felszabadulásért.
A fotók elkészülte után Erikát barátai meggyőzték, hogy túl fiatal még ahhoz, hogy egy ilyen forradalomban harcosként vegyen részt, ezért beállt a Vöröskereszthez nővérnek. 1956 november 8-án egy barátjával otthona pincéjében szedték össze a lőszereket, mikor az anyja rájuk nyitott, s zokogva könyörgött lányának ne menjen harcolni, de Erika azt mondta mennie kell segítenie a forradalomban megsérült katonáknak.
Ezzel elindult barátjával otthonról, s a Blaha Lujza tér környékén egy társához rohant, aki ott feküdt a téren sebesülten. Miközben lehajolt bajtársához, nyakon találta egy szovjet géppisztolyból származó lövedék. Erika azonnal meghalt, ott a helyszínen. Anyja kétségbeesetten kereste őt egész Budapesten. Csak néhány nap után merték neki megmondani Erika barátai, hogy lánya meghalt. Szeles Erika 1956 november 8-án mindössze 15 éves volt. Anyja beleőrült lánya és férje elvesztésébe. A dán Billed Bladet lap címlapfotója már addigra járta be a világsajtót, mikor Erika nem élt. De szépsége és a szemében tükröződő elszántságával megbabonázta a dán és világ fiataljait.
Forrás: Szemenyei-Kiss Tamás 1956 didergő lángjai
szmo. 56 hősei
histomania.org
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: